Gyötrelmes volt nézni a Netflix új szerelmes sorozatát, de minden percét imádtuk

A Netflix új romantikus drámasorozatát, a One Dayt - amely David Nicholls azonos című, díjnyertes könyvén alapul - kicsit szkeptikusan fogadtuk, hiszen még 15 év sem telt el azóta, hogy 2011-ben megjelent a regény egy másik ismert feldolgozása Anne Hathaway és Jim Sturgess főszereplésével. A One Day című film akkor nem győzte meg a kritikusokat, de a sorozat - egészen váratlanul - hatalmas siker lett a Netflixen. A megjelenés után egy héttel vezeti a legnézettebb műsorok listáját. A sorozatot a kommentelők is mennybe menesztették, rengeteg bejegyzés született róla a közösségi médiában, szinte mindenki arról írt, hogy nem tudta könnyek nélkül végignézni.

Hasonlókról tudunk beszámolni mi is: a szó legnemesebb értelmében gyötrelmes volt végignézni az epizódokat, olyannyira, hogy egy éjszaka és egy nap alatt ledaráltuk. A One Day két barát, Dexter (Leo Woodall) és Emma (Ambika Mod) kapcsolatát mutatja be úgy, hogy életükbe 20 éven keresztül, 1988-tól mindig ugyanazon a napon, július 15-én - az Egyesült Királyságban St. Swithin napján - tekinthetünk be.

Dex és Emma kapcsolata egy félresikerült egyéjszakás kalanddal kezdődik a diplomaosztójuk éjszakáján. A kínos kezdet után végül nem a szex, hanem a jövőjükről folytatott beszélgetés miatt alakult ki közöttük szoros kapcsolat. Évtizedes barátságuk alatt hol hatalmi játszmákba bonyolódtak, hol bele akartak halni a reménytelen szerelembe. Kezdetben Emma epekedett Dexter után, ráadásul a lány a karrierjében is szenvedett akkor, nem találja az útját, a fiú azonban szárnyalt sikeres műsorvezetőként. A helyzet aztán megfordult, Emma sikeres író lett, Dex viszont lecsúszott édesanyja halála és önpusztító szokásait miatt. A kapcsolatuk egy veszekedés után meg is szakadt, Dexter pedig a külön töltött idő alatt kezdett el igazán vágyakozni Emma után. Ennek ellenére megnősült.

A filmet a két főhős közötti beszélgetések teszik igazán elragadóvá. A civódások, az adok-kapok és a kommunikációs hibák ide-oda rángatják őket. A jelenetek néha borzasztóan kínosak, ugyanakkor nagyon szomorúak is, az érzékeny, romantikus nézők szíve ezektől facsarodik igazán össze. Nem biztos, hogy a 14 epizódra elég lesz egy százas papírzsepi.

Dexter és Emma között az időzítés sem stimmelt, mindenről beszélgettek, csak az egymás iránt táplált érzelmeikről nem. Kerülgették a forró kását, de képtelenek voltak elhatározni magukat. Legszívesebben benyúltunk volna a képernyőbe, hogy jól megrángassuk őket! Mintha az ideigeinken táncoltak volna, amikor Emma kísérletet tett egy szerelmi vallomásra, Dexter meg elviccelte az egészet, vagy amikor a fiú meglepte egy csókkal Emmát, a lány pedig nagy zavarában csak annyit tudott mondani, hogy találkozgat valakivel. Folyamatosan hazudtak egymásnak és maguknak az érzéseikről, miközben felszínes kapcsolatokba bonyolódtak csak azért, hogy időt és erőt nyerjenek az előttük álló, elkerülhetetlen vallomáshoz, amit aztán persze megint rosszul időzítettek.

A sorozat készítői rendkívül okosan tartják életben a reményt, ami epizódról epizódra hajtja a nézőket. Elolvadtunk attól, amikor Emma egy érzelmes pillanatban megcsókolta Dextert, vagy amikor a fiú végre félretéve a viccet, emlékeztette a karrierjével küszködő Emmát, hogy megérdemli a sikert. Az ilyen gyengédséggel teli pillanatoktól szorul össze igazán a szív, és ebben rejlik a sorozat igazi erőssége is. Ha figyelünk az apró részletekre, sokkal jobban átérezzük a veszteséget. Önvédelemből, önbizalomhiányból, hibás feltételezések vagy az élet kegyetlensége miatt Dexter és Emma nagyon sok időt veszít, mire megadják magukat az érzelmeiknek. A végkifejlet lesz aztán a nézőnek az igazi pofon, de az utolsó rész utolsó percei elhozzák a megkönnyebbülést.