Nem szabad feladni a reményt, igenis létezik a nagybetűs szerelem!

Kevés manapság az igazán sikeres, boldog párkapcsolat, inkább az a jellemző, hogy a párok szidják egymást és arról panaszkodnak, hogy a másikban éppen mit szeretnének megváltoztatni. Egy embert ismerek, aki még soha egy rossz szót nem mondott a párjáról, és ez az unokatestvérem, Virág. Hiába vannak 14 éve együtt a férjével, a mai napig olyan tisztelettel és szeretettel beszélnek egymásról és egymással, hogy visszatér az ember szerelembe vetett hite. Pedig nagyon fiatalok voltak, amikor először találkoztak, sokan azt hitték, hamar elmúlik ez a „diákszerelem", de nem, stabil és megingathatatlan az ő kapcsolatuk.

Sokszor kérdezem Virágot, mégis mi a titkuk, hogy csinálják, s ő mindig azt mondja, hogy Balázzsal könnyű dolga van, jó természete van, bár az is igaz, hogy mindketten remekül alkalmazkodnak és mindent meg tudnak beszélni egymással. Talán még soha nem volt komolyabb vitájuk, nincs kiabálás, gúnyos beszólások, cseszegetés.

Balázs a mai napig olyan gyengédséggel ér hozzá, ahogy talán hozzám sosem ért még senki. Sok minden van abban az egyszerű mozdulatban: szeretet, törődés, rajongás és ragaszkodás. Amikor rájuk nézek, mindig eszembe jut, hogy nem igaz, hogy törvényszerű az, hogy idővel elfárad egy kapcsolat és két ember eltávolodik egymástól. Nem kell, hogy így legyen, ha mindketten hajlandóak tenni érte.

Persze azt is tudom, hogy egy látszólag könnyednek tűnő kapcsolatban is rengeteg meló van. Még fiatalabb koromban azt hittem, olyan ez, mint a mesében, két ember egymásra néz, szerelmesek lesznek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De most már tudom, hogy egy hosszútávú kapcsolat mögött, - legyen az barátság, párkapcsolat vagy házasság -, rengeteg tolerancia, kompromisszum és munka van. Olyan ez, mint egy kert: nem elég egyszer elültetni a virágokat, azokat folyamatosan gondozni és ápolni kell.

Én sokat csalódtam a férfiakban, és minden egyes alkalommal az játszódott le bennem, hogy képtelen vagyok többé bízni és közel engedni valakit magamhoz. Számtalanszor éreztem azt, hogy nem tudok már hinni abban, hogy létezik a nagybetűs szerelem, de a szívem legeslegmélyén egy halk kis hang mindig azt súgta, hogy „nem, nem szabad feladni". Ezért is tölti fel a szívemet hittel, ha egy szép szerelmi történetet hallok vagy egy boldog párral beszélgetek, mert ez azt bizonyítja, hogy van még remény.

Manapság sokan azt mondják, hogy kezdenek kimenni a divatból a régi értékek és érzések, hisz ebben a felgyorsult világban az emberek már nem bajlódnak azzal, hogy megjavítsák azt, ami már nem működik jól. Igaz ez a párkapcsolatokra is, inkább gyorsan továbblépünk, ahelyett, hogy több munkát fektetnénk bele. Ezért is jó látni, hogy vannak még működőképes, boldog házasságok, és ez nem csak egy utópia a 21. században. Igenis létezik még hűség, bizalom és őszinte szeretet két ember között, csak meg kell találni a megfelelő társat hozzá.

Azt gondolom, hogy nem szabad benne maradni rossz kapcsolatokban csak azért, mert ezt látjuk magunk körül és azt hisszük, hogy ez a normális. Nem szabad feladni, hogy megtaláljuk azt a társat, aki hosszú évek múltán is úgy ér a párjához, ahogy Balázs ér az én unokatestvéremhez.

Nyitókép: Shutterstock