Sokkterápia, szexuális visszaélés, bántalmazás - a legrosszabb elmegyógyintézetek a múltból

Sokkterápia, lobotómia, szexuális visszaélés, bántalmazás, undorító, rémes körülmények - előszeretettel mutatják be ilyennek a filmvásznon az elmegyógyintézeteket, ám a szomorú igazság az, hogy ezek mind nem légből kapott, fikcióra épülő jelenetek, hanem a szomorú valóság.

Összegyűjtöttünk néhányat a világ legkegyetlenebb elmegyógyinézeteiből, amelyekben az az egyetlen jó, hogy ma már nem léteznek.

Betlehemi Királyi Kórház, vagyis Bedlam - London, Egyesült Királyság

A Bedlam néven emlegetett kórház volt a világ egyik első elmegyógyinézete. A keresztény egyház alapította 1247-ben, és ez volt az egyetlen állami elmegyógyintézet Angliában egészen a 19. századig.

A Bedlamot a 18. és 19. században a Monro család orvosai irányították, akik nem bántak kesztyűs kézzel a páciensekkel: kezelési módszereik közé tartozott a jéghideg fürdő, az éheztetés, a fizikai bántalmazás, a véreztetés, a piócák, a köpölyözés és a rotációs terápia is. A rotációs terápia során a pácienseket egy a mennyezetről lelógó székre függesztették fel, majd a széket megpörgették, gyakran 100 fordulattal percenként. A betegek legtöbbször - nem meglepő módon - elhányták magukat, a kezelést pedig ilyenkor sikeresnek tekintették. Rengeteg páciens halt bele ezekbe a kezelésekbe.

Az 1790-es évek bégén Bryan Crowther lett a Bedlam fősebésze, akinek bár az lett volna a feladata, hogy gondozza a betegeket, de ehelyett felboncolta az agyukat, és olyan fiziológiai bizonyítékokat keresett, amelyek megmagyarázták volna a mentális betegségeiket. Ezt két évtizeden keresztül zavartalanul folytatta.

Sok nőt is bezártak ide, általában olyan okok miatt, mint a szülés utáni depresszió, hűtlenség, alkoholizmus, vagy csak azért, mert nem értettek egyet a férjükkel. A szegényebb nőket pedig néha azért vitték be, mert már nem bírtak velük a férjeik.

A Bedlam ma már kutató- és kezelőközpontként működik, és van egy kis múzeuma is, ahol a mentális betegségekben szenvedők által készített alkotásokat lehet megtekinteni.

Willowbrook Állami Iskola - Staten Island, Egyesült Államok

Érdekesség, hogy Willowbrook ihlette részben az Amerikai Horror Sztori második, elmegyógyintézetben játszódó évadát. Bár iskolának hívták, de lakói ritkán jártak tanórákra, és állítólag csak nyáron engedték ki őket a szabadba, amikor már életveszélyes volt a hőség az épületben. Az itt lakók értelmi fogyatékossággal élő gyermekek voltak.

Az elmegyógyintézetet 1949-ben építették gyermekek számára, ám a második világháború alatt katonai kórházzá alakították át, végül ismét gyermekkórház lett.

A kórház életének az elején hepatitis járvány tört ki az épületben, amit az orvosok kihasználtak arra, hogy kísérleteket végezzenek a gyerekeken. Szándékosan megfertőzték őket a vírussal, hogy lássák, hogyan terjed. De 1965-ben az is kiderült, hogy a 4000 férőhelyes intézményben 6000 gyerek volt.

Végül Geraldo Rivera riporter fedte fel az intézmény szörnyű állapotait. Meztelen gyerekekről készített felvételeket, akik a saját vizeletükkel és ürülékükkel borítva mászkáltak céltalanul az épületben. Szappant, fogkrémet és törölközőt nem biztosítottak, ráadásul számos fizikai bántalmazásról és szexuális zaklatásról is lerántotta a leplet. Végül 1978-ben zárták be az elmegyógyintézetet.

Topeka Állami Kórház - Kansas, Egyesült Államok

A Topeka Állami Kórház 1872-ben nyitotta meg a kapuit, hogy bűnözőket és mentális betegségekben szenvedőket kezeljenek. Minden idők egyik legszörnyűbb intézményének lett kikiáltva, nem véletlenül.

A kórházban rutinszerűen végeztek kasztrálást, ezt pedig a kansasi törvények nem tiltották. Más jelentések szerint a betegeket megverték és szexuálisan bántalmazták. Egy odalátogató riporter pedig állítása szerint látott egy pácienst, aki már olyan régóta volt lekötözve, hogy a bőre elkezdett ránőni a kötelekre.

A kórházat 1997-ben zárták be, 2010-re pedig lebontották az épületek nagy részét, és egy sportpark került a helyére.

forrás

Nyitókép: Shutterstock