Gróf Batthyány Lajos, aki a saját sógornőjével csalta meg a feleségét

Az ifjú gróf gyakorlatilag árvaként nőtt fel, mivel anyja, Skerlecz Borbála szinte semmit sem foglalkozott gyermekeivel. Batthyány Lajos egyik előkelő nevelőintézetből került a másikba, a szülői szeretettől teljesen megfosztva.

Két kézzel szórta a pénzt, hatalmas adósságokat halmozva fel maga körül. Nem volt azonban meggondolatlan, tudta, hogy nagy örökség vár rá. Ezt azonban édesanyja, aki szintén imádta a fényűzést, nem akarta odaadni Batthyány Lajosnak. Ezt csak 24 éves korában, nagykorúvá válásakor, perrel sikerült megszereznie.

A feje lágya csak 1834-es házasságával nőtt be – majdnem teljesen. Az akkor 27 éves Batthyány Lajos a nála tíz évvel fiatalabb Zichy Antóniát vette feleségül, aki 17 éves kora ellenére kellően bölcs asszonynak minősült ahhoz, hogy mellette valamelyest lenyugodjon a duhaj ifjú.

A gróf egy ideig hűséges férjként állt felesége mellett, ám egy csábító nő elcsavarta a fejét. Ő nem volt más, mint sógornője, Zichy Karolina. A találkákat teljes titokban bonyolították le, hitték ők. A feleség azonban mindenről tudott, de bízott abban, hogy férje hamar túllendül a viszonyon, így sosem hozta szóba, és lám, neki lett igaza.

Reformgondolkodásában felesége is mellszélességgel támogatta, 1839-ben már aktívan politizált, ő volt a pozsonyi országgyűlés főrendiházi ellenzék vezére. Nagy hatással voltak rá gróf Széchenyi István politikai és gazdasági nézetei, az ő hatására például több mint 50 ezer eperfát ültetett birtokán, hogy selyemhernyó-tenyésztésbe fogjon.

A Batthyány-kormány első embereként és Magyarország első alkotmányos miniszterelnökeként a gróf az alkotmányos monarchia pártján állt, ám Bécsben egyre elégedetlenebbek lettek vele. Kormánya fél évet élt meg, Batthyány Lajos október 2-án lemondott miniszterelnöki posztjáról és egyben országgyűlési mandátumáról is. Közkatonaként kezdett tevékenykedni, majd nem sokkal később újra a politika élvonalába került, kinevezték országgyűlési követté.

Egy nép legenda úgy tartja, hogy egy bécsi álarcosbálon gróf Batthyány Lajos elcsábította Ferenc József édesanyját, Zsófia főhercegnőt. Ez természetesen sosem nyert érdemi megerősítést, vélhetően csak a gróf elleni mérhetetlen udvari gyűlöletet próbálták megmagyarázni vele, ami végül bebörtönzéséhez és koncepciós peréhez vezetett.

1849 augusztusában kötél általi halálra ítélték és elrendelték vagyonának teljes elkobzását. Batthyány Lajos azonban végtelenül büszke ember volt, nem akarta úgy végezni, mint egy közönséges bűnöző, kötélen lógva, így utoljára kérte felesége segítségét.

Zichy Antónia egy cipóba rejtve egy apró tőrt csempészett be a grófhoz, amivel éjjel megpróbálta felvágni a nyakán lévő ereket. Öngyilkossági kísérlete azonban csak félig sikerült. Amikor reggel érte mentek, hogy a bitófához vigyék, ugyan még élt, de alig. Az ítéletet mindenképp végre akarták rajta hajtani, ezért sebeit bekötözték, de ő dühödten letépte azokat – közelgő halála ismét előhozta ifjonti vad természetét.

Végül elvetették a felakasztást, és úgy döntöttek, sortűzzel végzik ki az egykori miniszterelnököt. Batthyány Lajos azonban a vérveszteség következtében, szinte állni sem tudott, így kávét és konyakot itattak vele, de még így is csak a papra támaszkodva tudott a kivégzőosztag elé lépni. Térdre ereszkedett, és maga vezényelte kivégzését: „Gyerünk, vadászok, éljen a haza!"

Gróf Batthyány Lajos 1849. október 6-án, este hunyt el.

Nyitókép: Shutterstock