Íme a megcsalás folyamatábrája!

Én ezzel nem értek egyet, de bevallom, a beszélgetés végére többször is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nekik van igazuk, és én is meg leszek - esetleg már meg is vagyok - csalva. Jobb is, ha megacélozom a lelkemet, felkészülök e sorscsapásra, és elolvasom az összes "5 jel, hogy megcsal a pasid" típusú cikket, hogy még idejében nyakon csíphessem életem párját.

A vitában fő érvként azt hozták fel, hogy minden férfi arra van ítélve, hogy megcsalja a párját. És még csak nem is azért, mert minden férfi disznó, hanem egyszerűen csak ezt a kódot kapták a génjeikben.

- akárhogy is küzdenek. Mert a férfi azért született meg erre a Földre, hogy minél több nőt megtermékenyítsen és értékes genetikai kódját tovább adja. Ez kérem szépen színtiszta biológia, színtiszta tudomány!

De te valóban fel szeretnéd menteni a férfiakat tetteik felelőssége alól azzal, hogy vállat vonva és szemöldök ráncolva csak annyit mondasz: "nem tehet róla, hiszen ez ösztönös..."

Én azt mondom: frászt!

Felnőtt emberként hatalmunkban és jogunkban áll dönteni a hűtlenség vagy épp a hűség mellett. Olyan, hogy „véletlen megcsaltalak, bocsika" egyszerűen nem létezik. De olyan sem, hogy „részeg voltam, nem is tehetek róla". Ugyan már!

A hűtlenség nem egy pillanatnyi botlás. Tény, hogy olyankor nehéz elnyomni az ösztönt, amikor már ott állsz meztelenül egy vidéki panzió sötét kis szobájában a szintén pucér titkárnőddel. De oda sem véletlenül kerültél!

Például megengedted magadnak, hogy igyatok együtt egy italt. Megengedted magadnak, hogy viccelődve évődjetek és flörtöljetek egymással. Megengedted, hogy megérintsd a felkarját stb.

Még csak nem is ott, mikor először megérinted a másikat, hanem amikor belemész a "kritikus szituációba".

Melyik a kritikus szituáció?

Egy férfi ismerősöm mondta ezt nekem - és tökéletesen egyet tudok érteni vele:

Na, ez a kritikus szituáció! Annyiféle kísértés ér minket a hétköznapokban - már egy egyszerű pulóvert is prostiként pózoló modellek árulnak - minek rátenni még egy lapáttal, azzal, hogy nem kerülöd el a kritikus szituációkat?

Ezt pedig nőként utasítom vissza a férfiak nevében!

Társadalmunk évezredek alatt kialakult civilizációja minden korban arra tanított bennünket, hogy emelkedjünk felül a primitív (alsóbbrendű) ösztönökön, és az értelem, a ráció erejével viselkedjünk emberként - aminek születtünk.

Aki akarata ellenére ösztönei rabjaként él, az pedig nem marionett bábu, hanem egyszerűen jellemgyenge!

Nyitókép: iStockphoto