Szőke herceg fehér lovon. Ez a kép él az emberben, amíg kislány, és talán már felnőtt nőként is valami hasonlóról álmodozik. Ha nem is szó szerint, de azért hinni akarjuk, hogy annyi várakozás, sikertelen próbálkozás után megérkezik a szerelem, s bár nincs fehér lova, megcsókol, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. aztán szembe jön a valóság.
Szerelem nélkül éli lehet, de minek, hiszen az a legszebb dolog az életben, ami nélkül nem is érdemes létezni – szokták mondani. Keressük, kutatjuk, vágyjuk. Gyerekként még úgy képzeltem el, hogy mi sem természetesebb annál, hogy a szerelem egyszer csak rám talál majd, hiszen mindenkinek megvan a párja a világban, akivel leélheti az életét, családot alapíthat, és egyszerűen boldog lehet. Ez az élet rendje, gondoltam...
„A szerelem sötét verem”
Ám, ahogy Petőfi is megmondta: „a szerelem sötét verem”, , és egyáltalán nem csak szépséget, és jó dolgokat rejt, hanem nagyon sok fájdalmat és gyötrődést is. És gyakran véget ér, nem úgy, mint a Disney-mesékben, amelyek az örök szerelem illúzióját hazudták nekünk, mi meg naiv kislányként elhittük, hogy az alanyi jogon jár nekünk. A legtöbben már kamaszként pofára estünk, és rájöttünk, hogy ez nem egészen így van. A nagy szerelem, ha ránk is talált és ideig-óráig boldogok is voltunk, véget is ért, a szívünk pedig apró darabokra tört miatta. Mégis hittük, hogy majd a következő az igazi lesz. De nem lett, sőt!
Az életembe jöttek hosszabb-rövidebb párkapcsolatok, volt köztük szerelem is, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ez mégsem az a nagybetűs. Voltak pillanatok, amikor láttam némi esélyt arra, hogy „vele” boldogan élhetek, míg meg nem halok, a végén mégsem úgy alakult, vagy miatta, vagy miattam. Ahogy telnek az évek egyre kevesebb ember tud megérinteni lelkileg, egyre kevésbé vagyok fogékony a szerelemre. Ráadásul 30-on túl már nem akarok újabb „időtöltő" kapcsolatot, hanem már azt akarom elkezdeni, ami sosem fog véget érni, és ami tényleg egy igazi. Szerelem, amiről kiskorom óta álmodozom – még ha ez naivan hangzik is.
Talán nem is létezik igaz szerelem?
Nem csak nekem nem jött el, sokak vannak hasonló helyzetben, és épp ezért sokan „beérik kevesebbel” – olyan kapcsolatokkal, amilyenek nekem is voltak: nem rossz, de nem is az igazi, és sok a probléma. De valahogy elevickélnek évek óta, és akkor már maradnak is együtt, jöhet a házasság, gyerek. Én viszont ezt nem szeretném... Valahol még mindig bízom benne, hogy jöhet egy olyan kapcsolat, amikor tényleg azért van együtt két ember, mert együtt akar lenni, és össze is passzolnak. Nem pedig azért, mert nincs jobb, és rossz egyedül lenni.
De jó esély van rá, hogy éppen így maradok egyedül, mert naiv kislányként a hercegemről álmodozom, valamit hajszolok, ami nem létezik, és közben pont lemaradok az életről.
Lehet, hogy tényleg nincs olyan, hogy Igazi, csak találni kell valakit, akivel viszonylag jól elvagyunk, és együtt végig tudunk menni az úton.
És akkor már valószínűleg nem is fog megtalálni a nagy szerelem, arról lemondhatunk. De vajon hány magányos év után jön el ez a pont? Sajnos úgy érzem, egyre közelebb van, mert már nincs időm várni...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
