Ötszörös apa volt, de akárhányszor gyereke született, egyből árvaházba adta. A korabeli felfogás szerint mindannyian bűnösnek születünk, és azok is maradunk, amíg isteni kegyelemből rá nem lelünk a helyes útra. Ebben segít, ha jó sokszor elverik a gyereket - így hát a gyermeknevelést annak idején inkább szigorú és távolságtartó módszerek jellemezték. Elég nyomasztó lehet úgy a világra jönni, hogy a nyakadba sózzák az összes eredendő bűnt úgy, hogy nem is követtél el semmit. Nem csoda, hogy Rousseau meglátása az alapvető emberi jóságról felháborította az egyházat.
A botrányos könyve - Emil, avagy a nevelésről - egy kitalált fiú fejlődéstörténetét kíséri végig. Rousseau szembement a felvilágosodás kori keresztény tanokkal, és állította, hogy a megszületett gyermek eredendően jó ember, hacsak nem érik káros társadalmi hatások. Szerinte a városban csak ártó dolgokat lehet tanulni, így a kis Emil vidékre kerül.
Rousseau elég lazán kezeli azt a kérdést, hogy kinek kell felnevelni egy gyereket. Ha az apa vagy az anya alkalmatlan rá - vagy túl elfoglalt -, akkor egy nevelő, dajka is megteszi. A logikája szerint, ha egy családot nem a szeretet és az abból fakadó gyermekáldás tart össze, akkor ott az anya és az apa sem tud óvó gondoskodással fordulni a gyerek felé. Ennélfogva nincs is joguk felnevelni. Ezért kerül a könyv szereplője, Emil egy vidéki kastélyba, ahol a szerző szerint jobb kezekben van.
Rousseau túlzásba esett a lehetséges káros hatásokkal kapcsolatban, ezért szegény gyerek nem is érintkezik senkivel. Nemcsak a családjától szakad el, hanem a barátaitól és az iskolatársaktól is. Emil egyetlen emberi társasága a nevelője, aki maga Rousseau. Ő előre megrendezett helyzetekbe kényszeríti a gyereket, ahol manipulatív módon, olykor kegyetlen módszerekkel tereli a helyes útra.
Az, hogy egy gyerek szerezzen tapasztalatokat és tanuljon belőlük, ma is megállja a helyét. Csakhogy a könyvbeli kisfiút nem a kíváncsiság, hanem a kétségbeesés és a félelem motiválja a problémamegoldásban. A nevelője pedig nem akadályozza meg, hogy bajba sodorja magát - inkább kárörvendően végignézi.
A mai világban azért elég bizarr lenne úgy büntetni egy gyereket, hogy ha nem figyel ránk az erdőben, amikor az égtájakat magyarázzuk, akkor hagyjuk eltévedni - fittyet hányva arra, hogy közben az éhhalál szélére sodródik. Vagy ha véletlenül betöri az ablakot télen, akkor hagyjuk fázni. Nem számít, ha mínusz húsz fokos lesz a szoba és tüdőgyulladást kap. Ebből majd megtanulja.
Csak egyetlen fejezet foglalkozik a lány gyermekek nevelésével. Minek is több? Hisz egy asszony hivatása csak a gyereknevelés lehet. Olvasni, tanulni fölösleges. Nem hangzik túl jól. Viszont volt, akinek annyira tetszettek a tanácsok, hogy az olvasottakat átültette a gyakorlatba is. Thomas Day,Rousseau kortársa, a könyv segítségével próbált tökéletes feleséget alkotni magának. Egy 11 és egy 12 éves árva kislányt vitt haza, akik elvégezték a házimunkát, és tanította őket.
Egy év után jegyre lépett az egyikükkel, akit válogatott kínzásoknak vetett alá: viasszal égette, vagy éppen jeges tóban kellett fürdenie ruhástól. A bizarr emberkísérletnek Day egyik közeli barátja vetett véget, és a kislány bentlakásos iskolába került. Az egyetlen pozitívum, ami ebből az egész Rousseau-i agymenésből kiolvasható, az az, hogy egy házasságnak szerelmen kell alapulnia. Ezzel ma, 2020-ban sem tudunk vitába szállni.
Nyitókép: Shuttertsock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.