Egy kegyetlen hideg téli napon a nyüzsgő Bécs kőrengetegében megszületett Friedrich Stowasser. Még csak egy éves volt, amikor édesapja meghalt. Testvérei nem voltak, így kettesben maradt édesanyjával.
Mi haszna a rajzolásnak?!
Hogy gyermekének a lehető legjobb legyen, anyja a nagy szabadságot biztosító Montessori magániskolába íratta. Friedrichnek az írás és a számolás nehezen ment, de annál több dicséretet kapott szín- és formaérzékére. A mama azonban egyáltalán nem örült ennek. Ő a rajzolást, festést nem tartotta fontosnak, sokkal jobban szerette volna, ha fia matematikából és irodalomból brillírozik.
Ezért úgy döntött, hogy a magániskola helyett mégis inkább egy szigorú katolikus iskolába íratja, ahol majd hasznosabb dolgokkal tölti az idejét. Az addig szigorúan a zsidó vallás szabályai szerint nevelkedett kisfiút még meg is keresztelték.
A történelem viharában
Miután Ausztriát a náci Németországhoz csatolták, egyre veszélyesebbé vált a Stowasser család élete. Az édesanya fontosnak tartotta, hogy fia rendes, szófogadó gyerek legyen. Ez a kívánsága olyannyira teljesült, hogy Friedrich - mint akkoriban sok vele egykorú fiú - szorgos tagja lett a Hitlerjugendnek, büszkén viselve egyenruhájukat.
Szerencsére nem esett bántódásuk, bár hosszú hónapokat kellett bombabiztos pincében tölteniük. A kisfiú a sötét, dohos helyen is folyamatosan rajzolt és festett. Kint tombolt a rettenetes háború, az ő színes tájakkal és figurákkal benépesített képei azonban békések és derűsek voltak.
Szenvedélyek
Amikor vége lett a háborúnak, nem volt elegendő élelmiszer a városokban. Ezért megszervezték, hogy a gyerekek vidékre kerüljenek, ahol volt kenyér, tej, zöldség, néha még hús is jutott, az ellátásért cserébe pedig az állatok körül kellett segédkezniük. A hosszú időre pincébe kényszerült gyerekeknek ez maga volt a földi paradicsom. A kis Friedrich is megszerette a vidéki életet és az állatokat. Teljesen elvarázsolták a természet csodálatos színei. Ebben a környezetben született meg élete legfontosabb döntése, hogy festő lesz.
Miután leérettségizett, elkezdhetett a Bécsi Művészeti Akadémián tanulni, az öntörvényű fiatalember azonban hirtelen elhatározással három hónap után otthagyott csapot-papot, és tanár nélkül képezte magát.
Másik nagy szenvedélye az utazás volt. Először Párizsba látogatott el, ahol a világhírű múzeumokban megismerkedhetett híres művészek remekműveivel. Majd Olaszországot járta be keresztbe-kasul. Bár fiatal korában nem sok pénze volt, mindent megtett, hogy eljuthasson a világ más tájaira. Ha kellett, freskót festett, ha úgy alakult, étteremben mosogatott...
A festő, aki "békében gazdag"
A festő már fiatalon több nyelven beszélt, de elhatározta, hogy oroszul is megtanul. Így tudta meg, hogy családnevének első szótagja, a "Sto" oroszul százat jelent. Ezt annyira viccesnek találta, hogy Hundertwasserra németesítette a nevét. Jóval később módosította keresztnevét, a Friedrichet (békés) is a rá hasonlító Friedensreichra. Így lett Friedrich Stowasserből Friedensreich (talán úgy fordíthatnánk, hogy békében gazdag, békés) Hundertwasser. Ezzel a furcsa névvel lett híres, így ismerjük mi is.
Aranyban és ezüstben szikrázó remekművek
Észak-afrikai körútja során teljesen lenyűgözte a környezetbe harmonikusan illeszkedő lakóházak látványa. A művész színes fantáziájában megszülető izgalmas városokat kezdett konstruálni. Művein megjelent a rá olyannyira jellemző két szimbólum: a spirál - az élet és a természet vérkeringését jelképező forma - és a hagymakupolák.
Utóbbiak a kisbabát váró asszonyokra emlékeztették, ezért az élet, a vidámság, az emberség jelképeként használta. Műveit csillogó fémszínekkel, a színes környezetből erősen kivilágló arany- és ezüstfóliával díszítette.
Művészete mellett a legfontosabb talán az volt számára, hogy független, szabad maradhasson és megvalósíthassa az elképzeléseit. Amikor egyre ismertebb lett, és már sokan vásárolták a képeit, Bécs mellett Velence egyik kis szigetén, Giudeccán vett magának egy szép kertes házat. Az egyszerű és természetes életvitelt kedvelte. Szomorúvá tette, hogy az emberi felelőtlenség miatt a természet egyre szennyezettebb. Még figyelemfelkeltő akciókat is szervezett a környezetvédelem érdekében.
Az új "szerelem"...
Az 1970-es években teljesen szokatlan, kerek és lágy formákban ház maketteket kezdett készíteni, amikre befüvesített tetőket és kisebb erdőket álmodott. Az építészek összecsapták a kezüket és kinevették a terveit. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy ettől elkeseredjen, továbbra is ragaszkodott elképzeléseihez. Úgy gondolta, az embereknek a természettel harmóniában kellene élniük.
Egyre fontosabbá váltak számára építészeti modelljei, a házak átalakításai, vagy az új épületek megépítése. Számtalan országban megvalósultak az álmai. Elképzelései alapján sorra épültek a derűsen színes, növényekkel teleültetett lakóépületek, óvodák, iskolák - még bevásárlóközpont is.
Tervei alapján valósult meg szülővárosában, Bécsben a Hundertwasser-ház, ami egy rendkívül vidám épület, számtalan hagymakupolácskával, színes ablakokkal, kerámiamázas oszlopokkal. Ma már a város legnagyobb látványosságai közé tartozik, a vele szemben található mókás bevásárlóközponttal és a tőle alig pár méterre levő Hundertwasser Múzeummal. Ha Bécsben járnak, ki ne hagyják!
Örök álom a magnólia fák alatt
Életének utolsó éveiben Új-Zélandon és Tahitin élt. A festés és az építészet mellett még mindig az utazás maradt a legnagyobb szenvedélye. Így egyáltalán nem csoda, hogy a halál is eközben érte, az óceánon úszó Queen Elisabeth II. luxushajón. Utolsó kívánsága szerint új-zélandi kertjének magnóliafái alá temették el.
Nyitókép: AFPforum
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
