A festő, akit utolsó percéig a szenvedélyei éltettek - Hundertwasser

Mi haszna a rajzolásnak?!

Hogy gyermekének a lehető legjobb legyen, anyja a nagy szabadságot biztosító Montessori magániskolába íratta. Friedrichnek az írás és a számolás nehezen ment, de annál több dicséretet kapott szín- és formaérzékére. A mama azonban egyáltalán nem örült ennek. Ő a rajzolást, festést nem tartotta fontosnak, sokkal jobban szerette volna, ha fia matematikából és irodalomból brillírozik.

A történelem viharában

Miután Ausztriát a náci Németországhoz csatolták, egyre veszélyesebbé vált a Stowasser család élete. Az édesanya fontosnak tartotta, hogy fia rendes, szófogadó gyerek legyen. Ez a kívánsága olyannyira teljesült, hogy Friedrich - mint akkoriban sok vele egykorú fiú - szorgos tagja lett a Hitlerjugendnek, büszkén viselve egyenruhájukat.

Szenvedélyek

Amikor vége lett a háborúnak, nem volt elegendő élelmiszer a városokban. Ezért megszervezték, hogy a gyerekek vidékre kerüljenek, ahol volt kenyér, tej, zöldség, néha még hús is jutott, az ellátásért cserébe pedig az állatok körül kellett segédkezniük. A hosszú időre pincébe kényszerült gyerekeknek ez maga volt a földi paradicsom. A kis Friedrich is megszerette a vidéki életet és az állatokat. Teljesen elvarázsolták a természet csodálatos színei. Ebben a környezetben született meg élete legfontosabb döntése, hogy festő lesz.

Másik nagy szenvedélye az utazás volt. Először Párizsba látogatott el, ahol a világhírű múzeumokban megismerkedhetett híres művészek remekműveivel. Majd Olaszországot járta be keresztbe-kasul. Bár fiatal korában nem sok pénze volt, mindent megtett, hogy eljuthasson a világ más tájaira. Ha kellett, freskót festett, ha úgy alakult, étteremben mosogatott...

A festő, aki "békében gazdag"

A festő már fiatalon több nyelven beszélt, de elhatározta, hogy oroszul is megtanul. Így tudta meg, hogy családnevének első szótagja, a "Sto" oroszul százat jelent. Ezt annyira viccesnek találta, hogy Hundertwasserra németesítette a nevét. Jóval később módosította keresztnevét, a Friedrichet (békés) is a rá hasonlító Friedensreichra. Így lett Friedrich Stowasserből Friedensreich (talán úgy fordíthatnánk, hogy békében gazdag, békés) Hundertwasser. Ezzel a furcsa névvel lett híres, így ismerjük mi is.

Aranyban és ezüstben szikrázó remekművek

Észak-afrikai körútja során teljesen lenyűgözte a környezetbe harmonikusan illeszkedő lakóházak látványa. A művész színes fantáziájában megszülető izgalmas városokat kezdett konstruálni. Művein megjelent a rá olyannyira jellemző két szimbólum: a spirál - az élet és a természet vérkeringését jelképező forma - és a hagymakupolák.

Művészete mellett a legfontosabb talán az volt számára, hogy független, szabad maradhasson és megvalósíthassa az elképzeléseit. Amikor egyre ismertebb lett, és már sokan vásárolták a képeit, Bécs mellett Velence egyik kis szigetén, Giudeccán vett magának egy szép kertes házat. Az egyszerű és természetes életvitelt kedvelte. Szomorúvá tette, hogy az emberi felelőtlenség miatt a természet egyre szennyezettebb. Még figyelemfelkeltő akciókat is szervezett a környezetvédelem érdekében.

Az új "szerelem"...

Az 1970-es években teljesen szokatlan, kerek és lágy formákban ház maketteket kezdett készíteni, amikre befüvesített tetőket és kisebb erdőket álmodott. Az építészek összecsapták a kezüket és kinevették a terveit. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy ettől elkeseredjen, továbbra is ragaszkodott elképzeléseihez. Úgy gondolta, az embereknek a természettel harmóniában kellene élniük.

Tervei alapján valósult meg szülővárosában, Bécsben a Hundertwasser-ház, ami egy rendkívül vidám épület, számtalan hagymakupolácskával, színes ablakokkal, kerámiamázas oszlopokkal. Ma már a város legnagyobb látványosságai közé tartozik, a vele szemben található mókás bevásárlóközponttal és a tőle alig pár méterre levő Hundertwasser Múzeummal. Ha Bécsben járnak, ki ne hagyják!

Örök álom a magnólia fák alatt

Életének utolsó éveiben Új-Zélandon és Tahitin élt. A festés és az építészet mellett még mindig az utazás maradt a legnagyobb szenvedélye. Így egyáltalán nem csoda, hogy a halál is eközben érte, az óceánon úszó Queen Elisabeth II. luxushajón. Utolsó kívánsága szerint új-zélandi kertjének magnóliafái alá temették el.

Nyitókép: AFPforum