Krimi a képzőművészetben: Életművész szélhámosok, akiket imádtak!

Két hírhedt hamisító különösen izgalmas kalamajkákba keveredett, ráadásul az egyikük magyar származású...

Egy csaló, aki még magát Göringet is átverte

A művészetkedvelők köreiben az egyik legnagyszerűbb pillanat, ha egy jelentős festő addig ismeretlen műve kerül elő. Így történt, hogy elismert műkritikusok, művészettörténészek sokasága lelkesedett egy hirtelen felbukkant Vermeer festményért. A kép festője azonban valójában Han van Meegeren volt, aki a művészeti akadémia elvégzése után saját munkáiból nem tudott megélni, így egy jó nevű restaurátornál helyezkedett el. Itt nemcsak a restaurálási technikákat tanulta meg, hanem a hamisítást is...

Alaposan áttanulmányozta Vermeer életművét, és rájött, hogy a holland barokk festő - egy kivétellel - nem festett vallási témájú képeket. Eldöntötte, hogy majd ő megfesti ezt a témát: a Krisztus és az ifjak Emmauszban című festmény a művészeti élet állóvizét felkorbácsoló szenzáció lett. Miután a rotterdami Beuningen Múzeum megvásárolta a képet, a művészettörténészek és műkritikusok sokasága - köztük a legnevesebbek - zengtek dicshimnuszokat a rendkívüli Veermer képről.

Azonban egyszer ő is rálépett arra a sokat emlegetett banánhéjra... Hermann Göring ugyanis megvette a Krisztus és a házasságtörő asszony című hamisított festményt, amit a háború után megtaláltak egy sóbányában. A holland hatóságok nyomozása eljutott van Meegerenig, és bizonyítottnak látták, hogy a férfi adta el a nemzeti kultúrkincset a náci vezetőnek. Ez pedig hazaárulásnak számított, amiért hosszú börtönbüntetés, illetve akár halálbüntetés is járt.

A csaló bebörtönzése után életéért harcolva bizonygatta, hogy egy saját maga festette hamisítványt adott el a nagyhatalmú nácinak, de senki nem hitt neki. A műkincspiac felbolydult, hatalmas volt az izgalom, hiszen ha bebizonyosodik az állítása, a jeles művészettörténészek szégyenben maradnak. Így mindent meg is tettek azért, hogy ne tudódjon ki az igazság... Főleg, hogy a hamis festmények olyan híres múzeumok falain lógtak többek között, mint az amszterdami Rijks Múzeum.

Ám mielőtt bevonult a börtönbe, a sok izgalom és stressz miatt szívrohamban meghalt. Így nem élhette meg, hogy Hollandiában hősként ünnepelték amiatt, hogy a nácikat - és a magukat istenségeknek képzelő műértőket is - az orruknál fogva vezette.

Elmyr de Hory, a notórius hazudozó

A nemzetközi szélhámosnak számító Hoffmann Elemér Budapesten látta meg a napvilágot, élete folyamán legalább hatvanszor változtatott nevet, és több ezer hamis festményt adott el. A második világháború után kezdte meg nem túl dicső tevékenységét - főként a modern klasszikusokat hamisította, többek között Matisse-t, Picassót és Modiglianit. Mint minden "jó" hamisító, ő sem festményeket másolt, hanem a művészek stílusában, új témával festette meg a képeit.

Lehetetlen, mesébe illő történetekkel szórakoztatta vendégeit. Az egyik szerint a háborúban zsidó származása és homoszexualitása miatt koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan a verések miatt törött lábbal kellett rabkórházba szállítani - de mivel nem őrizték a kórházat, nyugodtan kisétálhatott onnan. Azt is állította, hogy a németek bevonulásakor sikerült megszöktetnie egy magyar hölgyet, mert német neve megvédte, a nő pedig cserébe neki ajándékozta a gyémántjait. Ezek a mesék azt bizonyítják, hogy valójában - nagy szerencséjére - sosem került koncentrációs táborba, különben nem állhatott volna elő ilyen bugyuta, minden valóságot nélkülöző történetekkel.

Állítólag megpróbált a saját művészetéből megélni, azonban, ha kiürült a kassza, visszahúzódott, és hamisított néhány Modiglianit vagy Picassót. A hatvanas évektől haláláig Ibizán élte harsány és nem éppen mértéktartó életét - senki nem tudta, hogy miből, de a maga köré gyűjtött gazdagokat és szépeket ez nem is érdekelte. Partijain patakokban folyt az ital, dúskáltak a jóban a meghívott híres színészek, politikusok, vagy éppen nagyiparosok, Ursula Andresstől a műkereskedő Fernand Legros-ig és Réal Lessard-ig. Ő pedig a két utóbbi alak segítségével adta el hamisítványait.

A drága ruhák, hangos partik, csinos fiatal férfiak viszont vitték a pénzt. Ha szűkében volt, eltűnt egy kis időre, és festett néhány képet, azután folytatódhatott a dolce vita. Miután kiderült a tevékenysége, a francia hatóságok évekig követelték a kiadatását, de a jól megfizetett ügyvédek hosszú ideig megakadályozták ezt.

Jó néhány festménye azonban a mai napig híres múzeumokban vagy magángyűjtőknél található, már csak azért is, mert a tulajdonosok nem szívesen vallják be, hogy átverték őket...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Wikipedia