Emberáldozattól a fadíszítésig - így karácsonyoztak az elődeink!

Ilyenkor azt ünneplik szerte a világban, hogy a nappalok egyre hosszabbodnak, azaz a fény diadalmaskodik a sötétségen. Mivel ez a hagyomány igen régre nyúlik vissza, a hozzá társuló szokások nem mindig a szeretetről vagy az ajándékozásról szóltak. Íme, néhány érdekesség a múltból és a jelenből:

Szaturnália

Az ókori Rómában ez volt a legnépszerűbb ünnep. A kereszténység államvallássá tételekor éppen ezért került erre az időpontra a karácsony, ami sok szempontból hasonló volt a korábbi szaturnáliákhoz. Az év ezen időszakában, december 17 és 24 között a római házakat örökzöld borostyánnal és gyertyákkal díszítették, a szolgákat megajándékozták, hivatalos ügyeket nem intéztek, és Szaturnuszhoz fohászkodtak a jövő évi bőséges termésért.

Midvinterblot

Minden idők egyik legvéresebb téli napfordulós hagyománya a vikingek "tél középi vére". Fenn, a messzi északon a tél hosszú és sötét, az istenek pedig hatalmas erőkkel bírnak. Nagy áldozatokra volt szükség, hogy az öröknek tűnő sötétséget elűzzék, és újból eljöjjön a fény.

Yule

A yule szó jelentése a keltáknál "kerék", és mint ilyen, az élet körforgását szimbolizálja. Az ünnep alaptémája az újjászületés, a fény visszatérése. Minden télközépi szokás közül ez emlékeztet legjobban a karácsonyra. Ajtajaikat örökzöld koszorúkkal díszítették, szent énekekkel és táncokkal köszöntötték az új évet. Innen ered a fa gömbökkel való díszítése is, ami a keltáknál a világfát és a Napot szimbolizálta.

Éppen ezért azzal szórakoztatta magát és a többi istent, hogy nyilakkal lövöldöztek rá, amik lepattantak róla. Azonban Loki, aki mindig bajt kevert, egy fagyöngyből készült nyílvesszőt kevert a többi közé, ami ki is oltotta Balder életét. Frigg istennő azonban nem akarta bántani a növényt, hanem azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek. Akik alá állnak, csókolják meg egymást, így kapjanak lehetőséget a szeretetre és a megbocsájtásra."

Montol Fesztivál, Cornwall

A spirituális gondolkodás szélesebb körben való elterjedésével bizonyos télközépi hagyományokat is igyekeznek feltámasztani napjainkban. Ilyen ez a fesztivál is, ami mindössze 11 éve indult útjára. A résztvevők jelmezekbe öltöznek, és kis lámpásokkal vonulnak az utcákon, amit nagyon költőien a "tűz folyójának" neveznek.

"Ég a kecske, ég..."

Egy svéd kisvárosban, Gavle-ben arra a következtetésre jutott a város vezetősége a 60-as években, hogy megépítik Svédország legnagyobb szalmakecskéjét. Ha jártál már Ikeában, akkor tudod, hogy a svédeknél a karácsonyi dekor szerves része a kecske, ami abból ered, hogy Thor isten szekerét valaha két bakkecske húzta.

A következő években a kecskét hol felgyújtották, hol ellopták, majd a folyóba vetették, vagy valamilyen más módon tettek kárt benne. De a hagyomány az hagyomány: a kecskét azóta is minden évben felépítik, és bár egyre nagyobb erőkkel őrzik - egyre rafináltabban is végzik ki... 2017-ben ugyan megmenekült, de idén még nem tudni, mi lesz. Szerintem égjen! ;)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock