Ovidius, a kor legnépszerűbb költője Róma életvidám élvhajhász arisztokratája volt. "A szerelem művészete" című írásával hatalmas botrányt keltett - ám az egész római birodalom területén mohón falták az emberek szexuális tanácsait.
Hogy a kor híres lepedőakrobatája jó szerető volt-e, vagy csak papolt róla, már sosem fogjuk megtudni. Hiszen annak, amit a római költők a szerelmi kalandjaikról és hódításaikról írtak, csak a felét szabad készpénznek venni!
Tudniillik sokszor azok a bizonyos lányok, asszonyok csak a papíron léteztek, és csupán az alkotói képzelőerő szülöttei voltak. Annyi azonban bizonyos, hogy Ovidius finom pszichológiai érzékkel és ragyogó elbeszélő tehetséggel írta le konkrét szexuális tanácsait:
Ha valami örömet szerez, az mutassuk is ki, bizonyítsuk zihálással, adjunk ki hangokat...
A Római Birodalomban a testi szerelem mindenhol elérhető volt - úgy a férfiaknak, mint a nőknek. És mivel a házasság főként üzleti és nem érzelmi kapcsolat volt, úgy használták a házasságon kívül gyönyöröket, mint egy felszabadító tüsszentést.
Ennek a szabados életvitelnek akart véget vetni Augustus császár, akinek szilárd elhatározása volt, hogy a laza erkölcsöket megzabolázza és a régi római erényeket helyreállítsa. Az, hogy ez az ötlet pont az ő fejéből pattant ki, amúgy elég visszás volt, hiszen fiatalkorában maga is nagy szoknyapecér hírében állt.
Ám minden jó tanács ellenére meghozta az közerkölcsöt védő törvényeket: a házasságtörést súlyosan büntette, a nőtlen férfiak pedig nem kaphatták meg az örökségüket. No és persze ezeknek köszönhetően végre száműzhette Ovidiust Rómából...
Mi hergelte fel vajon a császárt Ovidius ellen? Hiszen a felséges úr szintén azon férfiak közé tartozott, akik az egyik ágyból a másikba röppentek.
Nem gondolom, hogy a szerelemre oktató könyv lett volna az igazi ok - ahogy azt a fáma írja. Az meg csak megerősíti a gyanúmat, hogy nyolc évvel a mű megjelenése után "jutott eszébe" annyira felháborodni a császárnak, hogy eltüntesse szegény Ovidiust a látóköréből.
Az viszont már nyomós indok lehetett, hogy a szívtipró költő a császár extravagáns lányával folytatott szenvedélyes viszonyt. Ezt még fogcsikorgatva, de elnézte Ovidiusnak, azonban, amikor rástartolt az unokájára - amúgy sikeresen -, az uralkodó példát statuált. Először saját lányát, később unokáját is száműzte Rómából.
Ezt már Ovidius sem úszhatta meg, a Birodalom legtávolabbi csücskébe, a fekete-tengeri Tomis városába (ma a romániai Konstanza) küldte. Az elkényeztetett nagyvárosi poéta halálosan boldogtalan volt az isten háta mögötti fészekben. Váltig állította, hogy tévedés áldozata lett. Élete végéig szüntelenül könyörgött a császárnak, hogy visszatérhessen Rómába - de kérése süket fülekre talált.
Ovidius Tomisban halt meg 60 évesen, műveit minden nyilvános könyvtárból eltávolították, ám ez nem akadályozta meg, hogy halhatatlanná váljon.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.