Én a farsangért kifejezetten rajongok: báli szezon, jelmezek és farsangi fánk. Ausztriában élek, ahol nagyon komolyan veszik ezt az ünnepkört, úgyhogy bőven jut mindenkinek a hangulatból. Na, de azért a farsangnak is vannak olyan elfeledett hagyományai, amiket egyáltalán nem bánok.
Egy-egy utca asszonyai az utcafonóban gyűltek össze. Itt fontak és beszélgettek - tudod, a szokásos csajos dolgok. Farsang idején azonban mindenkinek szigorúan jelen kellett lennie. Ha valaki mégis kihagyta az esti összezörrenést, a barátnői betörtek hozzá, és egy lepedőbe csavarva elrabolták otthonról. Szánkóra kötötték, és dobokkal, csengőkkel, rézmozsárral zajongva cipelték el a klubba. Azért nagyon örülök, hogy manapság nem történik ez, akárhányszor valaki lemond egy programot...
Ez a tipikus maszkos színjátszás a farsang esszenciája. Csak akkor kezdődött az igazi hepaj, amikor a maszkások megérkeztek a házba. Azonban a népdalok és jókívánságok mellett nem maradtak el a házigazdát ekéző sorok sem: kigúnyolták az illető rossz tulajdonságait, és ha volt hajadon a háznál, rá is megjegyzéseket tettek. És mindennek tetejébe még fizetséget is vártak cserébe. Köszi, de én soha nem akarok ilyen "kedves" vendégeket!
Bevallom, amikor először olvastam a nevét ennek a húshagyókeddi hagyománynak, felnevettem, hogy "hát azért én a fánkot jobban szeretem". De aztán újraolvastam, és rájöttem, hogy itt nem kisütnek valamit, hanem kakast ütnek a plébánia előtt. Mármint miután nyakig a földbe ásták, a fejét veszik, kaszával, póznával vagy csak egy bottal. Na, ne már!
Az előzőhöz hasonlóan jó móka lehetett a farsang utolsó három napja is (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd), amelyeket együttesen farsang farkának neveztek. Erre a különösen víg időszakra volt beütemezve az asszonyverés is. Nem kell hőbörögni, megtiszteltetésnek számított, ha valakit el akartak verni. De valamilyen ajándékkal ki lehetett váltani a verést, amiért cserébe a legények termékenységet ígértek. Habár nem biztos, hogy ez rajtuk múlott, de így is tökre megérte, nem?
Na jó, mivel sok évig egy jogi drámacsoport tagja voltam, biztos nem állna távol tőlem ez a jelmezes szórakozás, melynek keretében az álesküvők és áltemetések mellett kivégzéseket is imitáltak az utcákon. De azért mégsem érzem jó ómennek, hogy játékból elítéltek fejéről cserépedényeket csapjanak és lőjenek le az alkoholmámoros végrehajtók. Elég csak egy apró hiba, és rögtön nem lesz vicces ez a játék.
A farsang kemény időszak volt az egyedülállók számára. Durva közösségi büntetés várt azokra, akik a normákat megszegve házasulatlanul maradtak a farsang végére. A legények csapata a vénlegényeket vénleánynak öltöztetve egy tuskó elé fogta, és így húzták végig őket a falun. A tuskózó menet megállt a vénlányok háza előtt, ahol olyan bájos mondókákat szavaltak, mint a "Pusztuljatok lányok, ráncos a pofátok". Majd a tuskót az ajtóra kötötték, hogy a lányok reggel ne tudjanak kijönni. Kicsit kedvesebb volt, ha csak egy kecskét kötöttek a kilincshez, de ez akkor is egy valódi tuskó szokás.
Ugye, mennyi eszetlenségre volt ideje már a régi korok emberének is?! Nem véletlen, hiszen a téli időszakban - Márton naptól a márciusi Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig - nem volt mezei és kerti munka. Nekik is el kellett ütni valahogy az időt...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.