A lovagkorban a hölgyek helyzetét az határozta meg, hogy mi volt a családi állapotuk, vagyis hogy házasok voltak-e vagy sem. Aki házasságot kötött, az a friggyel együtt búcsút inthetett a jogainak is: nem kölcsönözhetett pénzt, nem lehetett tanú egy perben, de még szerződést sem köthetett. Míg az egyedülálló társai ezt mind megtehették.
Nem mintha holnap férjhez szeretnék menni, de ezt azért kikérem magamnak: milyen már, hogy ha férje van az embernek, akkor onnantól kezdve mindenről a pasi dönt?
Beetetik veled a vitézség-bölcsesség-hősiesség lovagmaszlagot, és mire feleszmélsz a szerelemből, már egy rántottát se süthetsz engedély nélkül. Viszont cserébe mosogathatod az újszülöttek meg a halottak testét.
Már megint a szex! Nyilván a középkorban is úgy gondolták, hogy férfiként jobbra-balra kufircolni tök menő, de a csajok szüzességét mikroszkóp alatt vizsgálták (volna, ha lett volna). Helyette inkább egy nagyon egyszerű rendszer alapján csekkolták: a házasságot követő nászéjszakán szinte kötelező volt a szex. Ha a nő vérpecsétet hagyott a lepedőn, akkor szűz volt, ha nem, akkor meg tuti kamuzik. Hát persze, mert ugye az örökérvényű tény, hogy a szüzesség elvesztése minden esetben vérzéssel jár. Ezt a szabályt is pasik hozták - ez teljesen nyilvánvaló: egomán, kisajátító és pontatlan. Más baj nincs vele.
A csajokat azonban már akkor sem kellett félteni, megvolt rá a módszer, hogy úgy átverjék a hapsikat, mint szart a palánkon. Tojásfehérjét, porcukrot és vastimsót kellett összekeverni vízzel, a timsó ugyanis vizes oldatban vörös színű lesz.
Hát ez van. Én is ezt csináltam volna. Nehogy már azért kerüljek cikibe, mert nem véreztem az első szexnél! Inkább megfejelem az éjjeliszekrényt, és összekenem a lepedőt az orrom vérével.
Igen, tudom: az egészségügy ma is borzalmas. De ha azt nézzük, hogy a középkorban milyen módszerekkel gyógyítottak, máris szívesebben fizetsz TB-t. Egy szülésbe belehalni teljesen hétköznapi volt, ahogy a tüdőgyulladásba is. Terjed egy sztori, miszerint egy doki jégbe hűtött káposztalevet itatott egy tüdőgyulladásban szenvedő beteggel, aztán meg csodálkozott, hogy meghalt.
A szülést sem stresszelték túl az orvosok, mert úgy gondolták: a nők biztosan tudják, hogyan kell azt csinálni. Segítségképpen a vajúdó nők szenteltvizet kaptak, amibe olyan papírdarabkát áztattak, amelyre valamilyen bibliai idézet vagy ima volt írva.
Hát, köszi, elmormolok két Miatyánkot meg egy Üdvözlégyet, és attól menten 4 ujjnyi tág leszek... Sőt, a farfekvéses gyerek is nyom egy 180 fokos pózváltást. A helyzet az, hogy ha esetleg túléltél egy szülést vagy egy tüdőgyulladást, akkor meg elvitt a pestis. Végelgyengülésben meghalni nem sok esélyed volt.
Összegezve tehát, köszönöm szépen, jó itt nekem a XXI. században. Akkor is vannak jogaim, ha házas vagyok, és akkor is, ha nem. Nem vizsgálja egy komplett férfitársadalom a szüzességem hollétét - amiért amúgy külön hálás vagyok. De legjobban annak örülök, hogy az asztmámat nem rókamájjal gyógyítják, hogy léteznek már védőoltások, és a nő fájdalmára pedig imapapír helyett (vagy mellett) oxitocint is kaphatok.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.