Ide nekem az epidurált!

Amikor a nőgyógyász bejelentette, hogy babát várok, én csak annyit mondtam:

„Tök jó, de akkor te majd kiveszed a végén, műtéttel, igaz?"

„Nem teljesen így szoktuk ezt Beácska. Persze ez is egy megoldás, de erről majd még sokat fogunk beszélgetni."

Gondoltam, beszélgessen veled a Joshi Barath, én biztosan nem fogok a 47 kilómmal egy óriásbébit kipréselni azon a testrészemen át, aminek a működésére még a jövőben is igényt tartok. A párom viszont nem viccel az ilyesmivel, ha az orvos azt mondta, akkor mindent végignézünk. Apa igazi informatikus, szerintem volt egy excel táblája a témában valami kockázatelemző grafikonnal.

1. Otthon szülés

Erről konkrétan azt gondoltam, hogy egyfajta orosz rulett, ahol a tárban 1 helyett 2 golyó van, és csak a saját és a babád feje között húzogatod a ravaszt. Számomra teljesen értelmezhetetlen alternatíva volt, mert már Micimackó is megmondta: „A baj előtt 2 perccel még nem volt semmi baj." És ha van baj? Az itt nem kicsi! Akkor mit csinálsz? Imádkozol, amíg megjön a mentő, beérsz egy kórházba és kerítenek egy orvost... Hány percnél is tartunk?

Egy baba olyan sérülékeny, nekem nem ért meg ennyit a saját kényelmem. Szerintem a szülés elsősorban nem arról szól, hogy a pici lelkem hol érzi jól magát arra a pár órára, hanem hogy a gyermekem hol van a legnagyobb biztonságban. Így ezt ki is húztuk a listáról.

2. Háborítatlan szülés

Amikor minden nagyon csendes, békés és visszafogott, az orvos alig van jelen, minden a természetes úton megy. Gyertya, halk zene. A berendezés is inkább egy hálóra hasonlít. Itt már legalább van orvos és felszerelt műtő (ha kellene), és a gyertyákkal sem volt problémám. Sőt! De itt még mindig futott az agyamban gyerekkorom minden filmjének szülésjelenete, ahol a nő magából kivetkőzve, csatakosan, fújtatva ordít. Ettől rettegtem. Így elfújtuk a gyertyákat, és továbbléptünk.

3. Hagyományos szülés, epidurális érzéstelenítéssel

Egy évvel korábban bekeveredtem az unokatesóm szülésére. A férje kért egy kis pihit, úgyhogy én lettem a hajrálány. Nem azt mondom, hogy hú de csinos volt ott a vajúdás közben, de csatakos sem volt, és nem is üvöltött.

Csak arról pont nem szólt nekem senki, hogy 100-as erősségnél a fájásmérőt nullára állították. Így én mondtam, lazítson már, hát ez még csak 50, pár órája volt már 80 is. De az 150 volt... Így mikor benézett a doki, kiakadt, hogy bakker miért nem szóltunk, hogy már itt tart? Szétkapta az ágyat, Évi nyomott hármat, a gyerek kint volt. Ohhhh... hát ez így nekem is menni fog... Így emellett döntöttünk.

4. Császármetszés

Nagyon akartam, de hagytam magam meggyőzni, hogy ne legyen. Végül persze lett. Milán sehogy sem akart kibújni, így pár órányi kísérletezgetés után mentünk a műtőbe. Valami komplikáció miatt a műtétből egy másfél órás élet-halál harc lett. A végén az orvos azt mondta: én olyan pici vagyok, Milán pedig olyan nagy, hogy anatómiailag lehetetlen volt, hogy hagyományosan megszülessen.

Mondjuk step aerobikra nem jelentkeztem be a műtétet követő héten és hónapban sem. Az első éjszaka pedig megtapasztaltam, hogy mit élhettek át az inkvizíció áldozatai... Talán ez a természet rendje: a fájdalmat nem kerülhetjük ki. Napokig walking deadben közlekedtem: kapaszkodva, levegőért kapkodva. A képek alapján szerintem a fejem is zöld volt.

Az üvöltést végül megúsztam, de a csatakos hajat nem. Ez viszont már a szoptatás miatt volt, ami egy másik történet.