Nácigyilkos nővérek: Titkolták, hány katonát öltek meg!

Fegyvert, amivel embereket ölt" - így emlékezett vissza Sophie Poldermans az első találkozásra Truus Oversteegennel. És így született meg a könyv, amely a második világháború három hősnőjéről szól, akik a holland ellenállás legfontosabb szereplői voltak. Hannie Schaft és az Oversteegen-nővérek, Truus és Freddie.

Lényegesen kevesebb női ellenállóról tudunk, mint férfiról. Míg utóbbiak, ha kellett, gyilkoltak, a nők gépeltek, dekódoltak, maximum kémkedtek. Nem így a 14 és 16 éves Oversteegen-nővérek, akik 1943 nyarán találkoztak a lángoló hajú Hannie Schafttal egy ellenálló csoportban. A háború nyers brutalitása hozta össze a lányokat.

"Biciklizés közben láttam, ahogy a németek ártatlan embereket pécéznek ki az utcán, falnak támasztják és lelövik őket. Undorodtam tőlük. Mindegy, mi a politikai meggyőződésem, abban a pillanatban csak egy ember vagyok, akit mellbe vág ez a kegyetlenség" - emlékezett vissza Truus az első tapasztalatokra.

Anyjuk egyedül nevelte a két testvért, akik nagyon korán szembesültek a világtörténelmi helyzettel. Nem volt részük szülői cukormázban, már kicsinek is babákat készítettek a spanyol polgárháború gyerekáldozatainak, és otthonuk nem egyszer volt biztonságos hajlék zsidó gyerekek számára. Ellenállásuk szinte törvényszerű volt.

"Ha elfognak, legalább szépen haljak meg" - mondta mindig Hannie bevetéskor, amikor kisminkelte magát. Púder, spirál, rubintvörös, fénylő ajkak és magassarkú - így indultak el a lányok a bárba, ahol kacér mosolyukkal csábították el a németeket, majd sétálni invitálták őket. A katonák mit sem sejtve mentek velük az erdőbe.

Nem tudták, hogy a halálba tartanak, pedig miután a testvérek vagy Hannie elég infót szedett ki a katonákból, megölték őket. Először más ellenállók várták a célpontokat a fák között, később a lányok már maguk likvidálták a nácikat. A férfiak sosem tudták meg, hogy a női kistáskában a rúzs mellett egy 9 mm-es pisztoly is lapult.

"A nácik a társadalom rákos sejtjei voltak, akiket sebészként kellett kivágni" - mondta később egy interjúban Truus, aki szeplős tini volt, amikor Németország elfoglalta Hollandiát. Az ország 1945-ös felszabadulását csak a nővérek élték túl. A hajfesték és az álca dacára a németek ugyanis elkapták Hannie-t, akiben felismerték a vörös hajú lányt. Maga Hitler követelte az elfogását. A parancsot teljesítették, de megtörni nem tudták a lányt: a kegyetlen vallatás ellenére egyetlen név sem hagyta el a száját.

Hogyan is tudná feldolgozni egy tizenéves lány, aki délután még biciklizik, hogy este flörtölnie kell egy nácival, majd hidegvérrel kivégezni őt? Az azonban egy pillanatig sem volt kétséges számukra, hogy harcuk, amely szükségszerűen könyörtelen volt, igaz ügyet szolgált.

Az Oversteegen-nővérek soha nem árulták el, hány nácit likvidáltak. Az erre vonatkozó kérdést mindig ugyanazzal a válasszal hárították el: sosem kérdezel meg egy katonát, hogy hány embert ölt meg...

Nyitókép: AFPforum