Amputálni kellett a lábát, mégis az egyik legsikeresebb kémnő lett a II. világháborúban - Virginia Hall története

Virginia Hall 1906-ban látta meg a napvilágot Marylandben. 

Már fiatal korában kitűnt az iskolatársai közül, az iskolában többek közt franciául, olaszul, németül is tanult, az egyetemen aztán francia nyelvet és közgazdaságtant hallgatott. Mivel tanulmányait minél magasabb szintre szerette volna emelni, így Franciaországba, valamint Németországba és Ausztriába utazott. 

Igencsak magasra emelte a lécet, mivel diplomata szeretett volna lenni, annak ellenére, hogy a 20. század elején nőként ezzel nagy fába vágja a fejszéjét. A jelentkezését nem egyszer visszautasították, így végül írnok lett a varsói, majd a törökországi amerikai nagykövetségen. 27 évesen azonban egy olyan sorsfordító esemény történt vele, aminek egész életében meghatározó szerepe volt. 1932-ben egy vadászbalesetben, - amelyet saját maga okozott -, elvesztette a lábát.  Meglőtte magát, emiatt a bal lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Virginia azonban sosem adta fel a küzdelmet, hiszen megtanult művégtaggal járni. 

Virginia mentőautókat vezetett a francia hadseregnél, és segített a sebesültek menekítésében, azonban kisvártatva leszerelték, így Londonba utazott, hogy a brit erőket támogassa. Közben felfigyelt rá a spanyol titkosügynök, aki egy rövid beszélgetés során rájött, hogy nekik Virginiára van szükségük az elszántsága és bátorsága miatt. Nem sokkal később a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egység alkalmazásába került, akik eleinte óvakodtak attól, hogy nőket alkalmazzanak, ám, mivel Virginia bebizonyította rátermettségét és elszántságát, így felhagytak az előítéletekkel és felvették őt.

Forrás: Wikipedia/CIA People

Fegyverhasználatra is kiképezték, Virginia pedig képes volt hosszabb ideig elkerülni és kicselezni a Gestapót, és a toborzásban is tehetségesnek bizonyult. Virginia sokáig egyetlen női ügynökként erősítette a szervezetet, hamarosan pedig a világháború legsikeresebb kémjévé vált. A nácik sánta hölgynek hívták, a Gestapo vadászott rá, ő mégis elmenekült előlük. Virginiának a hivatásából kifolyólag sokszor kellett menekülnie, mikor a németek 1942-ben megszállták Franciaország szabad területeit, Virginia Spanyolországba menekült a Pireneusokon keresztül. Mivel művégtaggal elég embertpróbáló volt, Virginia még így is elérte a célját, de papírok híján azonnal letaróztatták, és hat hétig kellett börtönben raboskodnia, szabadulását pedig egy rabtársaságnak köszönhette, aki informálta az amerikai hatóságokat. 

Rádiósként is tevékenykedett, de idős tehenésznőnek adta ki magát, és annak érdekében, hogy ne ismerjék fel, még a haját is őszre festette. Jelentette a német csapatok tevékenységét és mindvégig kézben tartotta a szállítmányok ledobását, miközben folyamatosan mozgásban volt, így az ellenség sosem tudta rendesen lekövetni a rádiójeleit. 

Az utolsó jelentésében, amit 1944-ben írt, arról is beszámolt, hogy csapata négy hidat rombolt le, több tehervonatot siklatott ki, számos kulcsfontosságú vasút-és telefonvonalat tettek tönkre, és 150 német elfogását, valamint 500 börtönbe kerülését os az ő munkájuknak tulajdonították.

Virginia több kitüntetéssel lett gazdagabb a háborús tevékenysége miatt, és egészen nyugdíjas koráig a CIA-nél dolgozott elemzőként. 1972-ben 76 évesen halt meg. 

Nyitókép: Wikipedia/Jeffrey W. Bass

Ezek is érdekelhetnek