Kiszolgáltatott és hányatott sorsú nőkért és gyerekekért küzdött az első női orvos: Elizabeth Blackwell

Vajon, ha a felvételi jelentkezésünket a kiszemelt egyetem folyamatosan elutasítja, meddig tart ki a lelkesedésünk és meddig próbálkozunk? A 19. század első felében az első női orvosok ámulatba ejtő erőről és kitartásról tettek tanúbizonyságot. A világ első orvosnőjeként számon tartott Elizabeth Blackwell igazi amazon volt, aki akkor sem adta fel az álmát, mikor más már régen ezt tette volna az ő helyében. A nők azonban ebben a korban minden erejükkel elszántan harcoltak az elismerésért és megbecsülésért.

A nők részvétele a gyógyításban sokáig magától értetődő dolog volt, és csak a középkor után vált körülményesebbé. Az ókori Babilóniában, Görögországban majd az ókori Egyiptomban is természetessé vált a nők szerepvállalása. A középkor kezdetén, a Salernói Orvosi Egyetem megalakulásakor, i.u. a 900-as években, az egyetemnek nagyszámú női hallgatója volt. A törés azonban csak később érkezett. A 13. század elején a világhírű Sorbone Egyetem határozata szerint a nőket 350-400 évre száműzték az orvosképzésből, így az orvosi munkát sem gyakorolhatták.

Elizabeth Blackwell az angliai Bristolban látta meg a napvilágot, nyolc testvérével. A gyermekkorát egészen 11 éves koráig itt töltötte, ezt követően pedig a család nyakába vette az Amerikai Egyesült Államokat, és New Yorkba emigráltak a megélhetés érdekében. A szülők szerették volna, ha gyermekeik egyformán lehetőséget kapnak a tehetségük kibontakoztatására. A nők vajmi kevés joggal rendelkeztek ez idő tájt, és sokan csak háztartásbeliként vagy tanárként helyezkedhettek el.

Elizabeth 17 évesen veszítette el fő támasztát, szeretett idesapját, aki miután elment, a család anyagi helyzete jelentősen romlott. Így hát a testvérek összefogtak és létrehozták a The Cincinnati English and French Adademy for Young Ladies nevű magániskolát, ahol sokáig tanárként dolgozhatott.

Az orvostudomány iránti megszállott rajongását egy barátja megbetegedése váltotta ki, aki egy alkalommal megjegyezte, ha női orvos gondoskodott volna róla, akkor valószínűleg előbb meggyógyult volna és kevesebbet kellett volna szenvednie. Elizabethnek, - miután elszánta magát és jelentkezett az orvosi egyetemre -, szembe kellett néznie a kemény és igazságtalan valósággal. Elutasították. Minden egyetemről, kivéve egyet, ami a mentsvárat jelentette a fiatal nő számára. A Genfi Orvosi Főiskolán a férfi hallgatók megszavazták, hogy Blackwell tagja lehessen az egyetemnek és megkezdhesse tanulmányait. 1847-ben járunk, amikor is Elizabeth beírta magát a történelemkönyvekbe, ugyanis ő lett az első nő, aki orvosi egyetemre járhatott az Egyesült Államokban. Két évvel később, 1849-ben diplomázott és mivel az érdeklődési körébe leginkább a gyermekek és a nők gyógyítása tartozott, így párizsba ment, ahol nőgyógyászati tanulmányokat folytatott.

Amikor egy bőrönddel megérkezett karrierje legelső állomásaira, Londonba és Párizsba, a fogadtatása nem úgy sikerült, ahogy ő azt elképzelte, hiszen a helyi orvosok nővérként, bábaként tekintettek rá. 1851-ben úgy döntött, hogy inkább visszatér az Egyesült Államokba, pontosabban New Yorkba, ahol ismét ellenállásokba ütközött, így inkább saját rendelőt nyitott, ahol szegény sorsú nők gyógyítását tűzte ki célul.

1857-ben egyik nővérével Emilyvel, és a második amerikai orvosnővel, Maria Zakrzewskával közösen létrehozták a New Yorki szegénysorsú nők és gyermekek kórházát. A kórház főként női orvosokat foglalkoztatott, és fontos szerepet játszott a nővérek kiképzésében, szervezésében is. Ami érdekesség, hogy a kórház a mai napig működik, New York Downtown Hospital néven. 1869-ben visszament Angliába, ahol a London School of Medicine for Women egyik alapítótagja lett.

Nyitókép: Getty Images