Szellemtelep Újpesten

Pislákoló vagy éppen hirtelen kialudt lámpafény az éjszaka közepén. Magától ki- és bekapcsoló televízió, cipőkopogás az est csendjében, nyekergő ajtók. Ezek akár egy horrorfilm jelenetei is lehetnének, pedig a furcsa hangok és jelenségek a valóságban borzolták egy lakótelep tulajdonosainak idegeit.

Öt évig éltem Újpesten, méghozzá a lakótelepen. Eleinte ki nem állhattam, aztán rá kellett ébrednem, hogy teljesen rendben van, sőt szerethető az újpesti panelvadon. Egyrészt, mert már korántsem nevezhető betondzsungelnek, hiszen a háztömbök között számos gondozott park kapott helyet, másrészt rengeteg fejlesztés történt abban az időben, amikor ott laktam, ennek köszönhetően pedig teljesen új arculata, hangulata lett a környéknek. Megszépült a központ, fancy kis bisztrók, cukrászdák, kézműves sörház és hambizó is nyílt a kerületben, ráadásul a lakóközösség is kicserélődött a kétezres évek elejére és a korábbi rosszhírűeket felváltották a fiatal párok valamint a kisgyerekes családok.Volt egy dolog, amelyről azonban én magam sem tudtam Újpesttel kapcsolatban, méghozzá az, hogy a lakótelep, ahol éltem, bizony egy kísértetektől hemzsegő szellemtanya.

Az igazság pillanata

Talán soha nem is szerzek a szellemtelepről tudomást, ha az elköltözésünk után nem találkozom az egyik új szomszédunkkal, aki persze nagyon kíváncsi volt arra, kik költöztek melléjük, mivel foglalkozunk és egyáltalán honnan jöttünk. Egy délután meg is állított a kapuban és elkezdte a kihallgatást. Egészen addig hümmögve bólogatott, amíg meg nem hallotta, hogy az újpesti lakótelepről jöttünk, akkor azonban elsápadt és az arcát két tenyere közé temetve csak annyit mondott: Jesszusom!
Na, még egy sznob, mindjárt az orromra is csapja az ajtót – gondoltam magamban, mert sokak szemében a panel valami lepattant putri, ahol kizárólag a társadalom legalja élhet és azt hittem, ő is amiatt szörnyülködik, hogy miféle népek költöztek mellé. Hirtelen nem is tudtam, hogy megsértődjek vagy magyarázkodni kezdjek, de még mielőtt bármiféle reakciót kieszelhettem volna, mélyen a szemembe nézett és suttogva megkérdezte, tapasztaltam-e „olyasmit"...
Én meg csak értetlenül álltam, pislogtam és fogalmam sem volt arról, miféle „olyasmire" gondol. Aztán megtudtam...

Tizenhétezer lakás a temetőben

A Pozsonyi utcai lakótelep területén egykor egy temető állt, amelyet azonban a '60-as évek közepére felszámoltak, hogy egy tizenhétezer lakásos paneltömböt húzzanak fel a helyére. Ez kifejezetten rossz ómennek bizonyult, ugyanis - a városi legenda szerint - már az építkezés alatt számos furcsaságot tapasztaltak az ott dolgozók. Megmagyarázhatatlan meghibásodások, balesetek, gépleállások és egyéb indokolatlan, apróbb-nagyobb érdekesség borzolta a kedélyeket. Akadtak olyan munkások is, akik az éjjeli portaszolgálat alatt sötét árnyakat láttak suhanni az épülő házak között.

Forrás: Shutterstock

A panelek átadását követően pedig, nem hogy javult volna a helyzet, de kifejezetten fokozódni látszott. A lakók különös zajokról - neszezésről, motozásról, kopogásról, csoszogásról -, megmagyarázhatatlan jelenségekről – felvillanó fényekről, nyikorgásokról, ki- és bekapcsoló elektromos készülékekről – és furcsa szagokról számoltak be a beköltözés utáni időszakban. Nem kellett sok ahhoz, hogy hamarosan szárnyra keljen a szóbeszéd: az építkezés miatt kihantolt lelkek járnak vissza régi nyughelyükre, s mivel nem találják a sírokat, feldúltan bolyonganak a lakásokban. A hír terjedésével a pánik egyre növekedett az érintettek körében és megszületett az újpesti szellemtelep története.

Az én kísértethistóriám

Mondhatnám, hogy „szellemesnek" találtam az elmondottakat, de inkább azon gondolkodtam, milyen szerencse, hogy fogalmam sem volt erről az egészről, amikor még ott laktam.Nem biztos, hogy nyugodtan aludtam volna az ágyamban, miközben tudom, valaha Rózsika sírja domborodott azon a területen, ahol most álomra hajtom a fejem. Próbáltam felidézni, történt-e az ott töltött öt év alatt bármi olyasmi, amely arra utalt volna, hogy szellemjárta helyen élek, de semmi kiugró nem jutott az eszembe. Persze előfordult áramkimaradás, sőt különféle zajokat is észleltem néha, de akkor ezt egyáltalán nem találtam furcsának.

Egyik éjjel például arra ébredtem, hogy valami zubog. Kikeltem az ágyból és követtem a hangot, amely a wc-ből jött. Óvatosan lenyomtam a kilincset és felkapcsoltam a villanyt, amely teljesen elvakított, így nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy valami nedves dolog ér a meztelen lábujjaimhoz. Mikor a szemem megszokta a fényt, akkor láttam, hogy a wc mögötti falból víz szivárog. Mivel ott kapott helyet a vízóra és emiatt ez egy mobil fal volt, gyorsan felnyitottam. A csövek mentén zuhatagszerűen ömlött lefelé a víz, engem pedig kitört a frász!
Még jó, hogy akkor nem tudtam erről a szellemhistóriáról, mert biztosan a kísérteteknek tulajdonítottam volna a jelenséget, holott csak a felettünk lakónál történt csőtörés.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

Előző
  • 1
  • 2
Következő
    Ezt olvastad már?