Kedvenc Radnóti idézeteink

75. éve annak, hogy országunk egyik legnagyobb költője nincs köztünk. Válogatott idézeteivel Radnóti Miklósra emlékezünk.

"Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,

s te hószín öntudat, maradj velem:

tiszta szavam sose kormozza be

a barna füsttel égő félelem!"

(Őrizz és védj)

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot

annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak."

(Első ecloga)

"S higgyétek el, higgyétek nékem el,

joggal legyez az óvatos gyanu!

költő vagyok, ki csak máglyára jó,

mert az igazra tanu."

(A "Meredek út" egyik példányára)

"Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt

régi, szép szeretők csontja s el is reped."

(Mint a halál)

"Tajtékos égen ring a hold,

csodálkozom, hogy élek."

(Tajtékos ég)

"Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem."

(Két karodban)

"Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom

s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.

Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,

a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban."

(Második ecloga)

"alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben."

(Éjszaka)

"Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.

Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.

Szabad szerettem volna lenni mindig

s őrök kisértek végig az uton."

(Negyedik ecloga)

"Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol."

Forrás: Shutterstock

(Tétova óda)

"Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül."

(A félelmetes angyal)

"Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;"

(Sem emlék, sem varázslat)

"Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?"

(Levél a hitveshez)

"Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,"

(Levél a hitveshez)

"A nap zaja elúszik messzire,

lépek s mintha suttogásban járnék,

fut macskatalpain a tompa fény,

halvány árnyat szűl a vastag árnyék."

(Alkonyi elégia)

"Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb."

(Az áhitat zsoltáraiból)

"Ajkadon nedvesen csillan a

messze alkonyok álmos fénye,"

(Az áhitat zsoltáraiból)

"Csak én ülök ébren,

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár."

(Hetedik ecloga)

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?