Zelda és F. Scott Fitzgerald - Akik "Gatsby életmódba" haltak bele

A fenti sorokat F. Scott Fitzgerald írta a lányának. Öt nap múlva a modern irodalom egyik legnagyobb amerikai alakja 44 évesen halott volt.

Vajon mitől akarta megóvni gyermekét?

Az 1920-as években járunk, a jazz ritmusa szól, a shimmy-t és a charlestont ropják. A nők ledobják magukról a fűzőt, pazar, laza ruhákban jelennek meg, rövidre vágatják hajukat, cigarettáznak, kávéházakba és szórakozni járnak. Megszületik a szexuális kisugárzású, lázadó nőtípus: a flapper lány. Carpe diem, élj a mának, a jelszó!

Ebben az időszakban ismerte meg a fess katonatiszt, a déli államokbeli szépséget, Zelda Sayre-t, és azonnal egymásba szerettek. A fiatal lány meglehetősen jómódú családból származott, a fiú szegény volt. A fiatalembernek alapvető frusztrációjából adódott, hogy élete végéig mindenáron bizonyítani akarta, hogy ő is a gazdagokhoz tartozik. És sikerrel is járt!

A két szép és excentrikus ember a 20-as évek irigyelt álompárja lett. Életük állandó party-vá alakult: az alkoholtilalom kellős közepén pezsgőben fürödtek, életvitelükkel a pénz mindenhatóságát hirdették, és úgy dobálóztak azzal, mint a némafilmek szereplői a tortával. Ám mindennek ára van... A végigtáncolt, átvedelt éjszakák, a szerelmi kicsapongások, a fékevesztett, vad veszekedések, egymás állandó marcangolása, mindkettőjük gátlástalan becsvágya szép lassan felemésztette őket. Ehhez csak hozzájárult a nyughatatlan költözködések és utazások sokasága. Hol az Egyesült Államokban, hol Európában, Párizsban vagy a Côte d'Azurön voltak fellelhetőek. Mintha maguk elől menekültek volna.

Hiába született meg gyermekük, egyikőjük sem lassított. Zelda továbbra is a flapper lányok laza és szabados életét folytatta, és persze ittak, mulattak tovább.

És nemsokára be is következett az elkerülhetetlen: az asszony volt, aki először összeomlott. Fitzgeraldban rendkívüli sikerei tartották még a lelket. De múzsájának hirtelen elege lett életéből. Ekcéma, asztmarohamok, paranoia követték egymást, majd az első öngyilkossági kísérlet. És következett a francia és svájci szanatóriumok sora.

A férj pedig nem tudott erős támasza lenni feleségének: Fitzgerald tehetetlenségében gyakorlatilag halálra itta magát. Alkoholizmusa miatt egyre nehezebben tudott összpontosítani a munkájára, állandó dührohamai voltak. Jelentős bevételei ellenére hatalmas adósságot halmozott fel, így búcsút mondhattak a jólétnek. A 17 szekrénykoffer helyett - amivel annak idején nagy reményekkel Európába érkeztek -, kis csomaggal és beteg feleségével utazott vissza Amerikába. Ugyan még írásaiból képes volt fizetni a drága gyógykezeléseket, a lánya internátusát és a maga költséges életét, de kiadójánál állandóan előlegért kunyerált.

Próbálkozott a hollywoodi álomgyárban, de nem tudott gyökeret ereszteni. Az írón rohamos sebességgel mutatkozott a szellemi és testi hanyatlás. Már a látszatot sem tudta tartani - pedig az mindig jól ment neki.

Két szívinfarktus után, 44 évesen halt meg, utolsó regényét nem tudta befejezni. Az imádott-gyűlölt múzsa és feleség, Zelda 8 évvel élte túl az írót. Tűz ütött ki a pszichiátria épületében, ahol kezelték, és bennégett. Holttestét csak egy megszenesedett papucs segítségével tudták azonosítani.

Házasságuk történetének sorsszerűsége egy igazi görög tragédia. Zelda és F. Scott Fitzgerald együtt élték meg egy egész korszak felemelkedését és bukását, a mennyet és poklot és a saját poklukat.

Nyitókép: AFPforum