Christopher Morley mondta, hogy "A költő attól bátor, hogy nyitva tartja az őrület felé vezető ajtót.". Ha elnézem Edgar Allan Poe, Lewis Carroll, Csáth Géza, H.P. Lovecraft, Stephen King, Philip K. Dick vagy újabban Stieg Larsson és a skandináv írók könyveit, nem tudnám megcáfolni a fenti mondatot! Ezek az alkotók ugyanis egészen sajátos, bizarr és őrült világokat mutattak, vagy mutatnak nekünk.
A fenti idézet különösen érdekes, ha mellétesszük Friedrich Nietzsche egyik mondását: "Ha elég sokáig bámulunk a mélységbe, a mélység visszanézhet ránk.".
Ha a két gondolatot egyszerre nézzük, hamarosan megfogalmazódhat bennünk egy harmadik állítás, amely szerint ha az ember sokáig tartja nyitva az őrület felé vezető ajtót, az őrület bizony át fogja lépni a küszöböt! Ha ez igaz, akkor van mitől félnünk!
De még ha így is van, akkor is álljunk meg egy pillanatra! Az őrület nem az, aminek Hollywood lefesti nekünk. Az esetek többségében egyáltalán nem látható. Nem folyamatos, hiszen a betegeknek vannak tisztább, normálisabb pillanatai is. Nem látványos, és nem is feltétlenül veszélyes a többi emberre. Nem lesz mindenkiből közveszélyes baltás-késes gyilkos vagy pszichopata tetőlövész. Még ha elő is hoz bizonyos pusztító tendenciákat, azok inkább önpusztító jellegűek.
Ennek igazolására bemutatok néhány írót és költőt, akik bekerültek ebbe a spirálba.
Ő volt A vörös halál maszkmestere, az igazi szellemekkel suttogó, valamint a detektívtörténetek és a horror atyja. A populáris kultúrában leggyakrabban őrült zseniként vagy megkínzott művészként ábrázolt Edgar Allan Poe megpróbált íróként, kizárólag csak az írásaiból megélni. Emiatt szinte egész életében nyomorgott.
Műveinek központi témái a halál, az elmúlás, a gyilkosság, egy szép lány, nő vagy asszony halála, a természetfeletti és az elkerülhetetlen vég.
A halottak pedig nem nyugodnak békében, ó, nem! Dús képzelőerővel és még gazdagabb szókinccsel, érzékletesen tudta ábrázolni az általa látott és elképzelt valóságot, legyen az bármilyen komor, szürreális, nyomasztó vagy félelmetes.
Személyes kudarcok és családi tragédiák kísérték életét. Kihullott a Virginiai Egyetemről, kirúgatta magát a West Pointról. Bátyja belehalt az alkoholizmusba. Imádott, fiatal felesége tuberkolózisos lett, ápolása közben Poe-t is utolérte az alkoholizmus, a nő halála után pedig mély depresszióba esett.
Máig tisztázatlan körülmények között, más ruhájában, delíriumos állapotban találtak rá az utcán, ezért kórházba szállították. Már soha nem tért annyira magához, hogy összefüggően el tudja mondani, mi is történt vele. Négy nappal később elhunyt.
A sors fintora, hogy a memoárját egy olyan ember írta, aki régi haragosa volt. Ezért utólag megpróbálta részeges, drogos, lezüllött és kábítószeres őrültként bemutatni Poe-t, hogy ezzel tönkretegye a becsületét...
A modern angol próza és a lélektani regény megteremtője. Műveiben a múló világ hiábavalóságát ábrázolta érzékletesen, valamint a hősök gondolatainak, belső monológjainak felfedése és bemutatása, a merengés dominált.
Irodalmi teljesítménye mellett még arról volt ismert, hogy testvéreivel karöltve ő követte el a híres és hírhedt Dreadnought-csalást.
Ennek során az abesszin királyi családnak adták ki magukat hamis táviratok segítségével és meglátogatták a HMS Dreadnought csatahajót. És ha már arra jártak, elégedettségük jeleként néhány hamis kitüntetést is kiosztottak a tisztek között.
Édesanyjának, majd féltestvérének halála vezetett első idegösszeomlásához, majd nem sokkal később elvesztette szeretett bátyját is. Noha talpra tudott állni utánuk, a tragédiák megviselték az érzékeny írónőt. Édesapja halála után ismét idegösszeomlása volt, ekkor rövid időre kórházba is kellett szállítani.
Innentől kezdve gyakran depressziós volt, rémálmok és hallucinációk kínozták. Nem segített az állapotán az sem, hogy őt és nővérét, Vanessát, féltestvéreik szexuálisan bántalmazták. Virginia Leonard Woolf íróval kötött házasságot, és bár inkább a nőkhöz vonzódott, férjével bensőséges és jó kapcsolatban éltek egészen az írónő haláláig.
A második világháború kezdetén, London bombázásakor elpusztult a házuk, Virginia pedig teljesen összeroppant. Képtelen volt írni. Nem akarta a férjét egy őrült ápolására kárhoztatni, ezért megpakolta kövekkel a zsebeit, és a folyóba ölte magát.
Ő az az író, aki Indiana Jonesabb volt Indiana Jonesnál. Ha valaki, hát Ernest Hemingway igazi keménytökű anyaszomorító volt! Működött mint újságíró és haditudósító, vöröskeresztes önkéntes, katona és partizán, nagy fehér vadász Afrikában. Részt vett mindkét világháborúban, önkéntesként és tudósítóként a spanyol polgárháborúban, többször megsebesült, több ízben kitüntették, egyszer pedig hadbíróság elé is állították.
Az öreg halász és a tenger című művéért irodalmi Nobel-díjban részesült, de mivel akkoriban épp repülőgép-balesetet szenvedett Afrikában, nem tudta személyesen átvenni a kitüntetést.
Írói stílusát a jéghegy-elv határozta meg: a leírt szavak csak a jéghegy csúcsát mutatják, az igazi lényeg a sorok között olvasva mutatkozik meg. Minden művében a tömörségre, az egyszerűségre, a jelzők minimalizálására törekedett. Azt tartották róla, hogy amikor megírt egy művet, újra átolvasta, és kihúzott minden felesleges szót.
Hemingway egész életében keményen ivott, ami végül a repülőgép-balesete után átcsapott alkoholizmusba. Ám ennek ellenére egészen sokáig viszonylag normálisnak tudhatta magát. Majd a mániás depresszió tüneteit kezdte produkálni.
Mivel emiatt egyáltalán nem tudott írni, önként beleegyezett az orvosi kezelésbe, de az elektrosokk-terápiát haszontalannak, mi több, károsnak, az agyat elpusztítónak érezte.
Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, ám először meg tudták akadályozni barátai. Másodszor azonban sikerrel járt, kedvenc puskájával főbe lőtte magát.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.