Rögtön utána is néztem, mert úgy gondoltam: ha az életben csak feleannyira volt jó forma, mint ahogy a sorozatban bemutatták, akkor imádni fogom! Így is lett.
1920-ban született Németországban, majd három évesen a szüleivel Amerikába költözött, itt élt és alkotott. Termékeny író, költő és egy imádnivaló rohadék volt.
Könyörtelen őszinteséggel vágja az olvasó arcába a valóságot, nyersen, trágárul, ahogy egy gyári munkás csapja földhöz a sapkáját az éjszakai műszak után. Mégis képes a mocsokba belecsempészni mélységet, értéket és olyan keserédes humort, ami miatt szerethetővé válik az általa lefestett, feslett, rothadó világ.
Ebben rejlik a varázsa. Olvasás közben képzeletben elvisz egy koszos motelszobába, üres piásüvegeket félrerugdosva leültet egy öreg, foltos huzatú kanapéra. Érzed, ahogy a cigarettafüsttől, izzadságszagtól és káromkodások visszhangjától súlyos levegő rád telepszik, és a hely atmoszférája elkezd beszivárogni a tudatodba.
Azt gondolod: ez ocsmány! Ez az ember egy tróger, és még élvezi is. Legszívesebben becsuknád magad mögött a képzeletbeli ajtót, majd a könyvet, és felgyújtanád, - reménykedve benne, hogy ettől majd megtisztulsz.
De mégis folytatod az olvasást, és kezded jól érezni magad, mert rájössz, hogy ő nem akart hazudni, nem akart úgy tenni, mintha. Nem akart jobbnak tűnni, sőt egyáltalán nem is akarta azt, amit mások jónak tartottak. Mert baromságnak tartotta. Ő csak írni akart, inni és dugni, de ha mindenáron választania kellett volna, akkor legfőképpen írni. E köré építette az életét, és ennek rendelt alá mindent.
"Gyakran ez az egyetlen
dolog
közted és a
lehetetlen között.
sem ital
sem egy nő szerelme
sem vagyon
nem
versenyezhet vele.
Semmi nem
menthet meg
csak az
Írás."
Ettől közelivé, kézzelfoghatóvá és hitelessé válik. Miközben mindezt teszi, látszólag céltalanul, mégis felfedez, kimond olyan igazságokat, amik mellett mások elsétálnának, mert túl jónak érzik magukat ahhoz, hogy ezekért lehajoljanak, és észrevegyék őket.
Gondolataival mintha meztelenül kilökne a szibériai fagyba, hirtelen magához térít, megragad a valóság. És azt érezzük: ez így megközelítve rohadt szép.
Bukowski nem tudott, és nem is akart beilleszkedni a társadalomba. Írásai is felrúgják a formai követelményeket: nem hagyta, hogy bármilyen területen ráhúzzák a kötelező sablonokat.
Egy iszákos, balhézós kurvapecér volt, aki egyedi, különleges módon látta a világot. Én azt tanultam tőle, hogy megéri a saját utunkon járni, van értelme kicsit őrültnek lenni, felrúgni a szabályokat, és merni kell felvállalni magunkat. Őszintén, bátran. Még akkor is, ha mindenki más balfasznak tart emiatt!
Találd meg azt, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.