Pletykás festmények - Renoir: Az evezősök reggelije

Mi csak kedélyes alakokat látunk, akik épp összegyűltek egy étteremben. Pedig ők nem véletlenül kerültek oda: mindnek van története, titka és jelentősége! Nézzük csak meg közelebbről, hogy mit mesél ez a kép, amit Renoir a Fournaise étterem teraszán szórakozó társaságról festett!

Leruccanni vidékre a hétvégén nem nagy dolog. Nekünk. De ami ma természetes, az akkoriban örömteli szenzációnak, a technikai fejlődés vívmányának számított. Amikor elindult a vasúti közlekedés Párizsból, 20 perc alatt ki lehetett jutni a zöldbe. És ezt ki is használták a városiak! Vasárnaponként fél Párizs az idillikus Chatouban nyüzsgött. Élvezték a napsütést, a jó levegőt, sétálgattak a Szajna partján, csónakáztak vagy fürödtek. 

Forrás: Wikipedia

Vagy épp a festményen látható Fournaise étterem teraszán szórakoztak, ami főleg a csíkos trikókban feszítő sportolóknak volt a törzshelye. Renoir szerette ezt a helyet, és magával hozta festő barátait is.
Maupassant-tól tudjuk, hogy a folyóparti egyszerű vendéglőkben a menü általában sült halból vagy párolt nyúlból, salátából és desszertből állt, amihez természetesen bor dukált. Mindez másfél frankba került, ami olyan hatalmas összegnek számított, hogy egy olyan szegény festő, mint Renoir, soha nem engedhette volna meg magának.

Forrás: Wikipedia

Ezekben az években az impresszionista festők művei a kutyának sem kellettek. Valószínűleg Renoir is jobban élhetett volna, ha megmarad porcelánfestőnek, de ő 21 évesen a festészet mellett kötelezte el magát. Így maradt a nyomorúságos albérletének vaskályháján főzött bab- és lencseleves. Ínyencséghez csak a pártfogók alkalmi meghívásaikor jutott. Például a Fournaise étteremben, ahol nagyon ritkán töltöttek ki neki számlát.

- Hiszen ön itt hagyta nekünk a tájat - mondta a vendéglős, amikor fizetni akart.

- Figyelmeztetem uram, hogy azok a képek semmit sem érnek, senki nem ad értük egy fityinget sem - tiltakozott Renoir.

- No, az engem nem érdekel, a lényeg, hogy nekem tetszenek. Ráadásul valamivel el kell takarni a foltokat a falon - replikázott a kocsmáros.

Hálából meg is örökítette Monsieur Fournaise-t, a vendéglőst. Ezen a képen például fehér trikóban, magabiztos, vagány tekintettel kíséri figyelemmel a vendégek sürgés-forgását.

Forrás: Wikipedia

A háttérben a fényes cilinderes úr sem véletlenül került a képre: ő Charles Ephrussi bankár, egy művészeti folyóirat tulajdonosa, és nem mellesleg műgyűjtő mecénás.

A középen keménykalapban, a nézőnek háttal ülő férfit egyedül a lovak, a nők és az evezés érdekelte. Ő Báró Barbier, gazdag diplomata, a bohémek támogatója. Amikor Renoirt kisegítette egy kis pénzzel, azt mondta neki: Ugyan semmit sem értek a festészetből, a magáéból aztán igazán semmit, de örömmel segítek.

Caillebotte a dúsgazdag agglegény, aki egy széken, lovagló ülésben látható Ellen Andrée színésznő mellett. Ő mérnök volt, imádott evezni és sportcsónakokat tervezett. Mellette lelkesen festett, és nagyvonalúan vásárolta barátai festményeit.

A jól öltözött vendégek között igazán feltűnő jelenség Fournaise és Caillebotte alakja. Ők ketten szalmakalapban vannak, és sportos trikóban láttatják izmaikat.

Forrás: Wikipedia

A teraszon ülő hölgyek egyike sem mutatkozott volna fedetlen fővel: a nőideál akkoriban kalapot hordott.

A két színésznő, Ellen Andrée és Jeanne Samary - ő az, aki a háttérben befogott a füllel fogadja két hódolójának bókjait -, feltűnően divatos kalpagot vettek fel a kirándulásra.

Alphonsine, a vendéglős korlátra támaszkodó lánya, a varrónő Aline Charigot és az éppen bort ivó virágáruslány pedig szemmel láthatóan maguk díszítették a kalapjaikat virágokkal és szalagokkal.

A kis varrónő, aki önfeledten játszik a kutyájával, nem olyan régen érkezett a fővárosba, és Renoir egyből bele is szeretett. De mivel annak idején úgy döntött, hogy a művészetnek szenteli az életét, eleinte szóba sem jöhetett nála egy komoly kapcsolat.

Szeretett úgy járni-kelni a világban, hogy nincs semmi más a zsebében, mint a tulajdon keze. Ami azonban a fiatal bohémnek jólesett, a 40 éves férfinak már teherré vált: "Egy idő után, ha egyedül vagyunk, az esték halálosak lesznek." – mondogatta.

Forrás: Wikipedia

Ekkor találkozott a kis varrónővel, a bűbájos Alinnel, aki a vizet és az evezést is imádta. Így Renoir magával vitte Chatouba, ahol természetes bájával mindenkit levett a lábáról. Renoir megtanította a lányt úszni és naphosszat csónakáztak. A képen is jól látható, hogy Caillebotte úgy figyel rá, mint a kishúgára, vagy inkább, mint egy elbűvölő nőre? Mindenesetre sokkal jobban leköti a figyelmét, mint a mellette ülő színésznő.

Szintén Maupassanttól tudhatjuk, hogy annak idején csak olyan nők merészkedtek a folyóba, akik eléggé gömbölydedek voltak ahhoz, hogy megmutassák magukat. Így akiket vattával kellett kitömni, vagy fűzőkkel formázni, irigykedve nézték, ahogy a társaik a vízben pancsoltak.

Aline igazán megmutathatta magát, ugyanis Renoir szavaival a 21 éves lány "karcsú volt és gömbölyded, Isten azon kedvezményezett teremtményei közé tartozott, akikről lespórolták a szúrós éleket." A festő pedig addig-addig csodálta ezeket a gömbölyű idomokat, amíg fogadalma ellenére csak megkérte a lány kezét - aki igent is mondott.

És még azt hitte bárki is, hogy ezen a képen a reggeli a lényeg... ;)

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?