Vannak találkozások, amelyekre fejben évekig készül az ember, mégsem akkor történnek meg, amikor várja. A régi szerelem felbukkanása általában a legrosszabbkor jön, amikor az ember nincs felkészülve.
Hét év nagy idő. Ennyi idő alatt diplomát szereztem, munkahelyet váltottam, szerelmes lettem másba, szakítottam, újrakezdtem. A gimis szerelem szépen lecsengett bennem, és egy kedves emlékké alakult. Néha eszembe jutott, de már nem fájt, legalábbis ezt hittem. A régi szerelem felbukkanása először szívenütött.
Forrás: Forrás: 123rf.com
A régi szerelem felbukkanása lepukkant göncben
Csak leszaladtam a boltba egy liter tejét. Aztán ott álltam a hűtő előtt, a kosárral a kezemben, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
Nem is a nevemet mondta, csak nevetett, de ezer közül is felismertem volna.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő, a következő másodpercben pedig ott állt előttem az a fiú, akihez annak idején fél évig gyomorgörccsel mertem csak közel menni. Végigfutott bennem: Murphy elégedetten csettintene, hiszen az egyik leglepukkantabb gönc volt rajtam, hajam össze-vissza állt, egy csattal összefogva, hiszen csak egy liter tejért ugrottam le.
Forrás: 123rf.com
Egy másodperc alatt visszatértek az emlékek
A régi szerelem felbukkanása miatt bepánikoltam.
Az agyam zakatolt, vajon mit lát rajtam? Ugyanolyan vagyok? Jobban nézek ki, mint régen? Ő vajon boldog?
Közben persze zajlott a valóság, egy zavart mosoly. Egy „de rég láttalak”. Gyors kérdés arról, ki merre tart mostanában, közben egy rögtön visszatértek az emlékek az első csók a suli mögött, az üzenetek éjfél után és a fájdalmas szakítás. Most viszont két felnőtt ember beszélgetett a felvágottas pult mellett. Kezemben tej, az övében ásványvíz. Feszült voltam az elején, ami lassan oldódott.
A régi szerelem felbukkanása nem is volt elviselhetetlen
A legfurcsább az volt, hogy érdekes módon nem omlottam össze, inkább csak figyeltem magam. Az első pillanatban átélt sokk után teljesen megnyugodtam, már nem szorult össze a gyomrom. Megmutatta, mennyit változtam, hogy már nem az a gimnazista lány vagyok, aki egy üzenettől napokig a fellegekben jár. Ő pedig már nem az a fiú, aki köré az egész világomat építettem.
Amikor elköszöntünk, nem maradt bennem hiányérzet. Csak egy halk, furcsa melegség. Hogy jó volt látni, és még jobb volt rájönni: a mindennek így kellett történnie. Hazafelé menet, tejjel a kezemben, már inkább nevettem az egészen. Persze, hogy pont akkor, persze, hogy smink nélkül kócos hajjal. De talán ilyen spontán volt jó. Nem a legjobb formámat látta, hanem a valódit.
A nagy találkozások sosem akkor jönnek, amikor tökéletesen nézünk ki. Nem a ruha számít, hanem az, hogy mit érzel belül. Ha már csak egy őszinte mosoly marad, akkor tényleg továbbléptél.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
