„Bezzeg az én időmben!" Sokat nosztalgiázunk ezzel a felkiáltással. De vajon miért volt jobbakkoriban? Vagy jobb volt-e egyáltalán a 70-es, 80-as években gyereknek lenni?
De mi volt annyira más, ami miatt olyan szívesen gondolunk vissza azokra az időkre? Hoztam egy listás, hogy én milyen dolgok miatt szerettem akkoriban gyerekeskedni.
Forrás: Wikipedia/Bundesarchiv, Bild 183-R90013 / CC-BY-SA 3.0
Ezekért szerettem a 70-es, 80-as években gyerek lenni
- Mert bár hétfőnként nem volt műsor a tévében, ez nem jelentett gondot számunkra, hiszen inkább odakint bújócskáztunk, számháborúztunk, fogócskáztunk...
- A szüleink a boltban darálták a kávét, ahová örömmel jártunk velük, mivel ott mindig mennyei kávéillat terjengett.
- A szüleink még egyedül is el mertek engedni minket a kenyérboltba, hogy frissen sült, meleg, ropogós kenyeret vegyünk.
- Ha diákként kimagasló eredményeket értünk el, akkor ingyen üdülhettünk a csillebérci úttörővárosban.
- Kisdobosként és úttörőként akadályversenyeken vettünk részt, almát, paradicsomot szedtünk, táborokba mentünk, és közösen készültünk a nagy ünnepekre.
- A többemeletes házakban, és az utcában is mindenki ismerte egymást. És ha játszótársra vágytunk csak felcsengettünk valamelyik barátunkhoz: "Csókolom! Ági lejöhet?"
- Faltuk a könyveket és az újságokat. Jókat röhögtünk a kisméretű, gyerekeknek szóló Hahota viccmagazinon, és még lámpaoltás után is olvastuk zseblámpával a pöttyös könyveket.
- Amikor Pisti meg akarta mutatni a bélyeggyűjteményét, akkor valóban arról volt szó. Hiszen mi még bélyegeket, üveggolyókat, kártyanaptárakat gyűjtöttünk és cserélgettünk.
- Akkor esténként még nem mindenki az okostelefonjában volt elmerülve, hanem az egész család Gazdálkodj okosan társasjátékot játszott. Mondjuk a játék végére sokszor nem mindannyiunknak volt természetes a mosolya...
- Nem voltak drága játékaink, de minket ez nem zavart, hiszen sokszor elég volt néhány gomb is, amivel gombfocizhattunk.
- Bár nem volt ezerféle fagyi, de az alapízeket - citrom, csoki, vanília, puncs - alig néhány forintért megvehettük, és mindenki könnyen tudott választani ebből a négy ízből.
- Lelkesen írtuk a képeslapokat a táborokból az otthoniaknak, melyek néha csak azután érkeztek meg, hogy mi hazatértünk. De ez nem szegte kedvünket.
13. A legnagyobb csínyünk még a telefonbetyárosdi volt, amikor a vezetékes telefonon idegeneket felhívva „Kis lakás? Akkor cserélje nagyobbra!" szöveggel idegesítettünk más családokat.
14. Mi még bunkert építettünk és bandáztunk, és nem a monitor előtt lógtunk, számítógépes játékokban gyilkolászva az ellenséget.
15. Gyerekként is "alkoholizálhattunk", hiszen néhány fillérért vehettünk sósborsszeszes Dianás cukorkát. Sőt "cigarettázhattunk" is, mivel a cigirágót mindig "elszívtuk", mielőtt elrágtuk volna.
16. Mert annak idején a legegyszerűbb édességeknek is (pl. Dunakavics és a Macskanyelv) örültünk.
+1. Akkoriban még csak a pult alól lehetett banánt venni és/vagy hosszú sorban állás után lehetett csak hozzájutni a korlátozott mennyiséghez. De nekünk még ez is mókának tűnt. Hiszen nagyon rafináltnak éreztük magunkat, amikor a testvérünkkel külön álltunk be a sorba, hogy többet vásárolhassunk.
És te mire emlékszel szívesen ezekből az évekből?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
