Nyár, 38 fok, lehúzom a redőnyöket. Így védekezem (védekeznék) a meleg ellen, de jössz te, és felhúzod őket. Mondván, nem kapnak elég fényt a virágaid. Én meg lehúzom újra, aztán te meg fel - és ez így megy minden nyáron...
Beülünk az autóba, lehúzod az ablakokat, én meg felhúzom az én oldalamon, mert szerintem hátul huzat van a gyereknek. Kis idő múlva újra lehúzod, én pedig ismét felhúzom. Fel-le húzogatjuk egy darabig, majd a végén lezárod központilag. Ilyenkor csendben puffogok, és ez így megy évek óta. Megkérlek, ha meleged van, akkor ablak helyett inkább klímázz. Bekapcsolod, és beállítod 21 fokra a hőmérsékletet, ami nyilván hideg. Én átállítom 24-re, te vissza 21-re, én 24-re, és ez így megy minden alkalommal. Idegesítő, ugye?
Forrás: Shutterstock
Soroljam még? Íme, miért vagy még idegesítő
Rengeteg ilyen kis apróság hálózza be a mindennapjainkat. Dolgok, amiket másképp csinálunk, vagy másképp szeretünk. Amiket már egyszer megindokoltunk mindketten, meg is értettük a másik indokait, mégsem engedünk az igazunkból.
- Csendes háborúban állítgatjuk a poharakat a szekrényben, mert szerinted szájjal felfelé, szerintem meg szájjal lefelé kell tartani.
- Igazgatjuk a zuhanykilépőt, mert te bal oldalon érzed jó helyen, én meg jobb oldalon.
- Állítgatjuk a zuhanyrózsát, hogy gyengéd vagy erős vízsugárral folyjon belőle a víz.
- Nem mindegy, hogy a hűtőben a vajnak a polcon vagy az ajtó oldalában van-e a helye.
- Hogy a megvásorolt cuccokat bedobáljuk a szatyorba, vagy szép komótosan egymás mellé helyezzük.
- Én felrakom a mosószereket a polcra, te leteszed a földre, mert szerinted a nagy súlytól elhajlik a polc - én viszont hajolgatni nem szeretek.
- A kéztörlőn tartod a telefont töltés közben, hogy jó puhán feküdjön, én meg csendben lemanőverezem róla minden alkalommal, hogy a vizes kezem megtöröljem - de te szinte azonnal visszarakod. Hányszor mondtam, hogy nincs az ott jó helyen? Százszor?!? De szerinted az pont jó úgy!
13 éve folynak ezek a csaták kettőnk közt. Legtöbbször már csak csendben, vita nélkül tesszük arrébb, állítjuk át, húzzuk le vagy fel. Én néha már mosolygok is közben, mert tudom: ezeknek a csendes csatáknak sosem lesz vége, hiszen ezekkel együtt szeretlek.
Mert igaz, ami igaz, néha piszkosul idegesítesz, de azért imádlak... és csak remélni tudom, hogy ez a hozzáállás kölcsönös.
Nálatok is vannak ehhez hasonló mindennapi csaták?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
