Mindannyian mások vagyunk, mások a prioritásaink, és máshogy éljük meg az érzéseinket, kapcsolatainkat. Én személy szerint már nem hiszek az Igazi létezésében, és nem gondolom, hogy csak egyetlen férfi tehet boldoggá egy életen át.
Pont emiatt nem akarom az időmet arra fecsérelni, hogy megszállottan keressem, kutassam azt a valakit, azt a férfit, aki minden téren megfelel majd az igényeimnek. Rájöttem ugyanis, hogy ilyen nem létezik - de idáig hosszú út vezetett...
Forrás: Shutterstock
A tökéletes férfi nem létezik, kár is keresni
Fiatalon teljesen máshogy láttam a dolgokat. Akkor még azt gondoltam, hogy a szerelem örökké tart, mint a tündérmesékben, a hercegem pedig a fél világot felkutatja értem, hogy megtaláljon - és aztán boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Emlékszem, hányszor elterveztem az esküvőmet: egy rózsaszín füzetbe írtam le, hogy milyen ruhát szeretnék, kik legyenek a koszorúslányok, és hová menjünk nászútra. Azt is pontosan tudtam, hogy olyan férjre vágyom, aki kedves, kiegyensúlyozott, megbízható, gyengéd, és - nem mellesleg - nagyon jóképű.
Ez az ártatlan ábrándozás később aztán átcsapott egyfajta kóros maximalizmusba. Évek teltek el, több kapcsolatom is zátonyra futott, de én makacsul kitartottam az elképzeléseim mellett.
Azt a fajta szerelmet kerestem, ami annyira csodálatos és szívmelengető, mint a filmekben, ezért esélyt sem adtam azoknak, akik nem illettek bele a képbe.
A sorozatos kudarcok miatt egy idő után már elegem lett a randizásból, fel is adtam a keresgélést, és vártam, hogy bekopogjon a nagy Ő az ajtómon. Szentül hittem a létezésében.
Ma már tudom: ha a vágyaim arra irányultak volna, hogy legyen egy egészséges, harmonikus párkapcsolatom, azzal nem lett volna probléma. Ám egészen más volt a helyzet. Egy hatalmas elváráshalmazt cipeltem magammal, és olyan magasra tettem a mércét, aminek egyetlen férfi sem tudott megfelelni. Ráadásul annyira el voltam foglalva a gyermeteg álmaimmal, hogy sokáig észre sem vettem, mi zajlik bennem és körülöttem.
Lehet, hogy furán hangzik, de ebből a "tökéletesség illúzióból" az ébresztett fel, amikor egyik reggel belenéztem a tükörbe, és olyan ráncokat vettem észre az arcomon, amik egy hónapja még nem voltak rajtam. Ott és akkor iszonyú gyorsnak éreztem az idő múlását. Rádöbbentem: nem élhetek úgy, hogy folyton várom a találkozást Mr. Álompasival. Nincs értelme.
Az Igazival kapcsolatos illúzióim lassan ható méregként terjedtek el a gondolataimban és a lelkemben. Észre sem vettem a pusztítást, hiába voltak nyilvánvaló jelek. Most pedig itt vagyok tök egyedül. A félelmeimmel, a be nem teljesült álmaimmal, az elfecsérelt éveimmel. Egy elképzelt férfira koncentráltam ahelyett, hogy arra figyeltem volna: milyen mértékű kockázatot merek vállalni a szerelemért. A valódi szerelem ugyanis nem a tökéletes társ megtalálásáról szól, hanem arról, hogyan tudunk együtt felépíteni valami jót.
Nagy árat fizettem ezért a leckéért, de talán még van remény...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
