Íme, itt vannak a ''túl magas'' női elvárások!

Elgondolkodtam: talán túl magas a mérce? Talán olyan dolgokat várok el, amik nem megvalósíthatóak? Talán maga Superman sem lenne elég ahhoz, hogy kielégítse a toronymagas igényeimet? Íme, az elvárások:

Tudom, ez olykor kivitelezhetetlen, sok esetben meg nagyon költséges. Nekem is az, mégsem költözöm haza. Az önállóságod egyik fő ismérve, hogy nem kell reggelente beköszönnöm Erzsi néninek, mikor kilépek a szobádból, és elindulok pisilni.

Teljesen mindegy, hogy mit dolgozol, csak legyen munkád! De még ennél is sokkal fontosabb, hogy azt lássam, akarsz valamit kezdeni az életeddel. Van egy célod, egy álmod, amiért képes vagy korán kelni, sokáig ébren maradni, és tiszta szívből megizzadni. És egyáltalán nem érdekel, hogy mosógépszerelőként, idegsebészként vagy bárzongoristaként valósítod-e meg magad. Csak az élet egy pontján légy boldog attól, amit csinálsz - és ha lehet, magyarázd el nekem a szakmád csínját-bínját, hogy értsem, mikor mesélsz róla.

Legyen valami, amit csak azért csinálsz, mert jól érzed magad tőle! Mindegy, hogy sportolni, gyöngyöt fűzni vagy hangyát fotózni jársz-e el, csak csinálj valamit! Hogy miért? Mert ebből tökéletesen látszik, hogy törődsz magaddal, és szánsz időt arra, hogy jól érezd magad a bőrödben - akár egyedül is. Ez pedig szimpatikus.

Vannak meghatározó slágerei az életemnek, amik tökéletesen körbeírják, milyen is vagyok én. Úgy szeretném, ha neked is lennének dalaid, amiken keresztül jobban megismerhetlek.

Bármelyik létfontosságú szervemet beáldozom, de még ha kell, fizetek is érte, csak könyörgöm, legyen humorod! Olyan igazi: szellemes, sajátos, színes.

Legfőképpen saját magaddal, de ha velem is az lennél, azt nem bánnám. És itt ne csak arra gondolj, hogy mindig elmeséled, hol jártál, mit csináltál, hanem arra, hogy tudj beszélni:

• a benned zajló aktuális érzésekről,
• a dolgokról, amik bántanak/zavarnak,
• arról, aminek minden nap örülsz,
• a tervekről, amiket szeretnél elérni,
• a félelmekről, amiket régóta nem tudsz leküzdeni,
• a régi sztorikról, amiken keresztül jobban megérthetlek.

Nem azt mondom, hogy már a megismerkedésünk pillanatában tudnod kell, hogy gyűrűt akarsz-e húzni az ujjamra, vagy sem. De azért roppant hálás lennék, ha csak akkor kezdenél velem kapcsolatba, ha úgy érzed, készen állsz rá. Ha félsz az elköteleződés lehetőségétől, vagy ha még nem heverted ki az exed, akkor inkább ne raboljuk egymás idejét!

Nem vagyok már annyira fiatal, hogy olyan dolgokat akarjak elérni embereknél, amiket senkinek nem sikerült korábban: aki még soha életében nem kötődött senkihez, és még sosem volt szerelmes, azzal nem kísérleteznék. Már tudom, hogy nekem sincs szupererőm, és különben sem lenne jó, ha mindenáron másmilyenre akarnálak formálni, mint amilyen vagy. Viszont számomra fontos, hogy képes légy bizonyos érzelmekre.

Lehet azt mondani, hogy a fürdőszobában szöszmötölő pasik buzisak, de szerintem ez hülyeség. Inkább legyen egy jól kinéző, piszmogós pasim, mint egy két perc alatt elkészülő, de igénytelen párom! Legyen nyugodtan kedvenc ruhamárkád, kedvenc színed, kedvenc illatod, kedvenc fodrászod stb. Az igényesség nem gáz, sőt...

Szeress nagyokat enni, sokáig aludni, önfeledten szexelni, részegesen kóvályogni a városban, hülye vicceket mesélni, gyerekkori verseket szavalni, társasozni, kártyázni, felemás zokniban munkába járni! De az utóbbi kapcsán az is elég, ha elfogadod, hogy nekem nincs két egyforma zoknim...

Na, most akkor megkérdezem: túl nagyok az elvárásaim?

Nyitókép: Shutterstock