Játékból darabokra törted a szívemet...

Játék volt a szakítás is. Az elsőre csak legyintettünk. Hisz ez a viszony is csak játék, nem komoly, így semmiképp nem lehet vége. Annak, ami vibrál kettőnk között minden pillanatban, egyszerűen nem lehet vége. Játékból darabokra törted a szívemet.

Engedtem, hogy játssz velem. Rajtam. Művészin a testem húrjain. Játékból ismét szakítottál velem. Mindig akkor, mikor felelősséget kellett volna vállalni. Macsót játszottál gyávaságból, hogy ne kelljen döntést hoznod, mélyre ásnod, szembenézni önmagaddal. Évente szakítottunk. De vajon hányszor lehet egy ember szívét összetörni? Hány alkalommal lehet ezt eljátszani?

"Játék az egész élet" - te ezt a mottót magadévá tetted. Elhitetted, hogy minden kerek, de az életedbe soha nem volt igazán bejárásom. Játszottam, hogy teljesen rendben van ez így: mikor együtt vagyunk, kielégítenek a lopott pillanatok. Játszottuk, hogy nem kell választani, jó ez a játék így is.
Nevettünk, incselkedtünk, igyekeztünk kettőnk játékát maximális hőfokon tartani. Izzott, égett sokáig.

Ha becsuktam a szemem, huncut pillantásod, játékra és csókra ingerlő ajkad láttam. Képzeletben mindannyiszor eljátszottam a lehetőséggel, milyen lenne örökké veled játszani. Melletted ébredni, beszívni a bőröd illatát. Játszani háziasszonyt, dívát, cédát, édesanyát. Könnyeket, drámát, szexet és maratoni csókcsatát.

Hova jutottunk? Játszottunk. Önmagunkkal, egymással - és lassan összeolvadt a képzelt világ a valósággal. Nem akartam felébredni. Jó volt veled játszani. Hinni akartuk, hogy még rengeteg incselkedős pillanat vár ránk. De végül eljátszottunk esélyeket, éveket, szerelmeket, meg nem született gyerekeket.

Most megfakult tekintettel nézünk egymásra. Nincs több játék, nem maradt semmink. Eljátszottuk az egészséget, a boldogságot, a házasságot. Játék nélküli emberi roncsokká lettünk. Mosolytalan, fogatlan szájjal, a soha el nem játszott pillanatok kesernyés ízével. Ha néha még felcsillan a szemünk, a száj néma marad. Játszottunk, elbuktunk, nem bizonyítottunk semmit - épp úgy, ahogy az elődeink is hiába játszottak.

Játék volt! A bőr, a test még emlékszik. Az elménkben elhalványodnak a játék pillanatai. Ki tudja, megérte-e? Hiszen csak játék volt...

Nyitókép: Shutterstock