szerelem szex kapcsolat párkapcsolat szakítás Berill Shero érzelmek játék nyitott kapcsolat
Az elején játék volt - érzelemmentes szexkapcsolat. Így indultunk neki. Sokáig játszottuk, hogy minket nem szippantanak be a hétköznapok. Ahogy azt is játszottuk, hogy rajtunk nem fognak ki az érzelmek.

Játék volt a szakítás is. Az elsőre csak legyintettünk. Hisz ez a viszony is csak játék, nem komoly, így semmiképp nem lehet vége. Annak, ami vibrál kettőnk között minden pillanatban, egyszerűen nem lehet vége. Játékból darabokra törted a szívemet.

fájdalom
Játékból darabokra törted a szívemet... Forrás: Shutterstock

Eljátszottam a világnak, hogy felállok, nem visel meg. Aztán újra játszottunk tovább. Egy könnyednek tűnő, érzelmi drámáktól mentes, pajzánsággal teli kapcsolatot. Azt hittük, sosem szürkül be. Játszottuk, hogy nincs lent, sem viták vagy fekete fellegek - mindig csak fent van.

Engedtem, hogy játssz velem. Rajtam. Művészin a testem húrjain. Játékból ismét szakítottál velem. Mindig akkor, mikor felelősséget kellett volna vállalni. Macsót játszottál gyávaságból, hogy ne kelljen döntést hoznod, mélyre ásnod, szembenézni önmagaddal. Évente szakítottunk. De vajon hányszor lehet egy ember szívét összetörni? Hány alkalommal lehet ezt eljátszani?

"Játék az egész élet" - te ezt a mottót magadévá tetted. Elhitetted, hogy minden kerek, de az életedbe soha nem volt igazán bejárásom. Játszottam, hogy teljesen rendben van ez így: mikor együtt vagyunk, kielégítenek a lopott pillanatok. Játszottuk, hogy nem kell választani, jó ez a játék így is.
Nevettünk, incselkedtünk, igyekeztünk kettőnk játékát maximális hőfokon tartani. Izzott, égett sokáig.

Játékból elképzeltem, milyen lenne, ha "mi" lennénk, nem csupán "te" és "én". Játékból szerelmet álmodtam magunknak, örök napfényt. Játékból nem avattalak be. Nem akartam kockára tenni a jól működő játékot, naivan bíztam benne, hogy lesz még jövőnk. Együtt.

Ha becsuktam a szemem, huncut pillantásod, játékra és csókra ingerlő ajkad láttam. Képzeletben mindannyiszor eljátszottam a lehetőséggel, milyen lenne örökké veled játszani. Melletted ébredni, beszívni a bőröd illatát. Játszani háziasszonyt, dívát, cédát, édesanyát. Könnyeket, drámát, szexet és maratoni csókcsatát.

Hova jutottunk? Játszottunk. Önmagunkkal, egymással - és lassan összeolvadt a képzelt világ a valósággal. Nem akartam felébredni. Jó volt veled játszani. Hinni akartuk, hogy még rengeteg incselkedős pillanat vár ránk. De végül eljátszottunk esélyeket, éveket, szerelmeket, meg nem született gyerekeket.

Most megfakult tekintettel nézünk egymásra. Nincs több játék, nem maradt semmink. Eljátszottuk az egészséget, a boldogságot, a házasságot. Játék nélküli emberi roncsokká lettünk. Mosolytalan, fogatlan szájjal, a soha el nem játszott pillanatok kesernyés ízével. Ha néha még felcsillan a szemünk, a száj néma marad. Játszottunk, elbuktunk, nem bizonyítottunk semmit - épp úgy, ahogy az elődeink is hiába játszottak.

Játék volt! A bőr, a test még emlékszik. Az elménkben elhalványodnak a játék pillanatai. Ki tudja, megérte-e? Hiszen csak játék volt...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.