Nem akarom hagyni, hogy a félelem irányítsa az életemet: elég volt!

A nap sugaraival együtt ébredek. Egy újabb nap, egy újabb lehetőség arra, hogy változtassak az életemen. Legalábbis így volna, ha nem lennék súlyosan elakadva a saját félelmeim és kudarcaim hálójában. Már évek óta küzdök azzal, hogy új dolgokba fogjak, annyi mindent szeretnék megtenni, de nem merek belefogni. Félek a kudarctól, attól az érzéstől, hogy nem vagyok elég jó vagy képes arra, hogy sikeres legyek. Ez az érzés pedig megakadályoz abban, hogy kilépjek a komfortzónámból és új kihívásokkal szembesüljek, új élményekkel gazdagodjak.

Minden elkezdett projekt vagy új ötlet csak egy újabb lehetőség arra, hogy csalódjak és elbukjak - legalábbis ezekkel a gondolatokkal emésztem magam. Inkább maradok a megszokott, biztonságos területeken, ahol ismerem a szabályokat és a környezetet. Így

 Tudom, hogy ha továbbra is engedem, hogy a félelem irányítsa az életemet, sosem fogok igazán boldog lenni vagy elérni az álmaimat. És ezért, annak ellenére, hogy mennyire rettegek, elhatározom, hogy véget vetek ennek a ciklusnak. Nem siettetem magam, de van egy tervem, amit ha törik, ha szakad véghez is viszek.

Visszatekintek az életemre, és felidézem azokat a pillanatokat, amikor a kudarc égető fájdalmát tapasztaltam. Megértve, hogy miért érzem ezt a félelmet, könnyebben tudok vele szembenézni és talán könnyebben tudom kezelni is. Másodszor, lassan, apránként próbálok ki új dolgokat, kis lépéseket teszek az ismeretlen felé. Tudom, hogy nem fogom egyik napról a másikra leküzdeni ezt a félelmet, de minden apró mozdulat, amit teszek, közelebb visz ahhoz, hogy megszabaduljak a láncoktól.

Rájövök, hogy a kudarcok lehetőséget kínálnak a tanulásra és a növekedésre, és hogy az igazi siker az, hogy felállunk és újra próbálkozunk, még akkor is, ha először, vagy másodszor nem sikerül. Ahogy lassan kezdek felszabadulni a kudarctól való félelemtől, észreveszem, hogy egyre több ajtó nyílik meg előttem. Az élet tele van lehetőségekkel és kalandokkal, és most már hajlandó vagyok nyitott szívvel és elmével fogadni mindazt, amit az élet  kínál.

És ahogy lépésről lépésre megtanulom elfogadni és leküzdeni ezt a félelmet, rájövök, hogy

 Az élet valóban egy folyamatos utazás, és minden pillanat lehetőséget kínál arra, hogy nőjünk és fejlődjünk. Így hát, bár még mindig remeg a lábam és erősen dobog a szívem minden új kihívás előtt, most már tudom, hogy a félelem nem irányíthatja az életemet. Az élet arra van, hogy éljük, és minden kudarc és nehézség csak azért van, hogy erősebbé és bölcsebbé tegyen minket. Az élet valódi kaland, és most már készen állok rá, hogy teljes szívvel belevágjak.

Nyitókép: Shutterstock