levél bűntudat szingli élet
Sokszor elnyomtalak, még többször okoztál bennem bűntudatot… itt az ideje, hogy végleg elengedjelek…

Anya vagyok, feleség, kutya gazdi és dolgozó nő, aki most, hogy végre visszakapott egy szeletet az életéből, szeretne önmegvalósítani, újra karriert építeni.
Zsonglőröket megszégyenítő módon egyensúlyozok egy kötélen, ami a család és a karrier között van kifeszítve. Ez a kötél az életem, ami néha túl feszes, néha pedig olyan laza, hogy rálépni is nehezen megy…
Sokszor vagyok feszült, ideges és még többször érzem azt, hogy elveszek a teendők sokaságában, néha bizony maguk alá is gyűrnek a mindennapok.
Ilyenkor, amikor legszívesebben elfutnék, megszólít és egyre hangosabban dübörög bennem az a szunnyadó huszonéves szingli, aki tizenévvel ezelőtt voltam. Az a nő, akit a mostani tapasztalásaimmal gondtalannak, szabadnak és őrülten spontánnak látok. 

Jól esik felidézni azokat a pillanatokat, amikor egy jó könyvvel bekuckóztam a kanapéra, vagy egy üveg bor társaságában órákig bámultam a kedvenc sorozatomat anélkül, hogy bárki anyának, szívemnek szólított volna és ezután rögtön kért volna valamit.

 A magam ura voltam, bármit megtehettem akkor és amikor csak kedvem volt hozzá. Persze akkoriban nem így éltem meg az életemet, másra, másképpen vágytam.

levél a bennem szunnyadó szinglinek
Forrás: Shutterstock

Kedves bennem szunnyadó szingli, hozzád szólnék most. Vágyom hozzád olykor, abba a múltba, amiben arról a jövőről álmodoztam, ami most a jelenem.

Üzenem neked, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Bárcsak visszamehetnék az időben, lekuporodhatnék melléd a kanapéra és a füledbe súghatnám, hogy élj meg minden pillanatot, raktározz el minden szépet és okulj minden rosszból. Ne vágyj el a jelenből, szeresd azt, amit az élet ad és tudd, hogy imádni fogod a jövődet. Minden vágyad teljesülni fog, nem mindig úgy, ahogy azt kislányos ragyogásoddal elképzelted, de ki fogsz teljesedni.
 

Kedves bennem szunnyadó huszonéves szingli, így túl a negyvenen, elköszönök hát tőled. Nem, nem azért mert nem szeretlek és nem is azért, mert hátat szeretnék fordítani a múltamnak. Szeretek veled/rajtad nosztalgiázni. Pusztán azért engedlek utadra, mert túl értékes az a kevés önmagamra szánt idő a jelenemben, ami a múlton enged rágódni.


Tudd, hogy mindent jól csináltál, jól éltél, szerettél akartál és tettél. Ha nem így léteztél volna, ma én sem az lennék, aki vagyok. Hogy lehetnék-e szebb vagy jobb? Persze! Mindig van feljebb és lejjebb. De ahol most vagyok anyaként, feleségként, kutya gazdiként és a karrierjét újraépítő nőként, itt jó lenni.
Nincs tovább helye a múlton révedezni, nincs helye a bűntudatnak sem. Tapasztalni, élni, szeretni szeretnék. Megtalálni az egyensúlyt önmagam és az életem között, hagyni, hogy a dolgok áramoljanak bennem. Ha itt maradnál, horgony lennél, ami nem engedi az elmozdulásomat. Pedig mozdulni kell, keresni az újat, ami önnönmagam békéjéhez vezet. Önmagam jobb verziójának kell lennem annak érdekében, hogy háttérország lehessek azok számára, akik a boldogságomat jelentik.

Kedves bennem szunnyadó huszonéves szingli, köszönöm, hogy voltál és hogy szerethetlek tovább az emlékeimben.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.