Ágyból ágyba bújtam, ágról ágra szálltam, de a hiányérzet megmaradt

Anyám melegszívű nő volt, a testvéreimmel sosem értettük, hogy bír együtt élni apánkkal, aki néha olyan volt, mintha egyáltalán nem lennének érzései. Sokat játszott velünk, hatalmasakat röhögtünk, de fizikai érintkezés csak akkor volt megengedett, amikor éppen verekedtünk vele. Lányaiként több igényünk lett volna az apára, aki kimutatja az érzelmeit, aki megölel, akinek lehet a vállán sírni, aki segít megérteni a fiúkat, tanácsot ad. Ő ehelyett folyton kritizált, „egyél kevesebbet, sportolj többet, tanulj jobban” — pedig alig ettem, kimondottan sovány voltam, minden nap kilométereket futottam (vele) és majdnem kitűnő tanuló voltam. Anyánknak hála sok családi programunk volt, de az apai szeretet mindig hiányzott. 

Tizenöt éves voltam, amikor az első nagy szerelmemmel megismerkedtem. Előtte is jártam már két fiúval, de az szó szerint járás volt: egymás kezét fogva és ettől felnőttnek érezve magunkat sétáltunk a suliból haza, egy-egy szájra puszi is belefért, de nagyjából ennyi volt. Ennyi idősen nem is igen lehetett más, mígnem jött ez a 19 éves srác, szőke, kékszemű, jóképű...

Egy nyaraláson találkoztunk. Barátnője volt, egy 20 éves lány, már egy éve együtt voltak. Azt mondta, nem szerelmes belé, de a lány annál inkább odavan érte. Szépnek tartott, okosnak, a harmadik napon szerelmet vallott, és én is azt éreztem, hogy totál belezúgtam. Néhány nap után, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, az ágyában találtam magam. 

 Ahogy utána is folyamatosan. Bemutattam a szüleimnek is, és bár apám aggódott a korkülönbség miatt, eszébe sem jutott, hogy tovább mentünk a kézfogásnál, a szerelmem lelkére kötötte, hogy ne is próbálkozzon, ő meg ígért fűt-fát, pedig már rég túl voltunk mindenen. Azt hittem, a szerelmünk örökké tart majd, hogy ez az inkább lelki, mint testi kielégülés most már örökké az életem része lesz, de ő fél év után lelépett. Még csak azt sem mondhatom, hogy szakított velem, egyszerűen csak elérhetetlen lett. Egy évvel később visszatért az akkori barátnőjével, akinek a szeme és füle hallatára vallott nekem szerelmet, ajándékot hozott, újra akarta kezdeni, de én már nem akartam semmit. Nemet mondtam és soha többé nem láttam őt. 

Ezután fiúk jöttek-mentek az életemben. 

Nem sokat vacakoltam, az egymás alapos megismerése részt hamar átugrottam, az volt az elvem, hogy nem vesztegetem az időt olyan emberre, amelyik nem tudja nekem megadni azt az érzést, amit folyamatosan űzők. Szerelem, szeretet, gyengéd csókok és ölelések, odafigyelés egymásra, összetartozás-érzés, lelki-érzelmi kielégülés. 

 De soha nem kaptam meg azt, amire vágytam, ezért mindig mindenkivel gyorsan szakítottam. Voltak párhuzamos viszonyaim is, de a kettő sem lett soha egy egész. Ágyról ágyra jártam, újabb és újabb férfiakkal jöttem össze, volt köztük okos, tele önbizalommal és olyan is, aki azon nyavalygott, hogy biztosan azért szakítok vele két hét után, mert kicsi a farka. Kicsi volt, de azzal együtt tudtam volna élni, a szakítás oka ugyanaz volt, mint a magabiztos fiúknál: semmit nem nyújtott érzelmileg. 

Eltelt így az életemből 14 év, komoly kapcsolat és érzelmek nélküli, de nem sivár és szórakozással teli közel másfél évtized volt ez. Aztán egyszer csak szembe jött a nagy Ő. 30 éves volt, mint én. Nem volt hajlandó ágyba vinni, nem érdekelték a lepedőakrobata-mutatványaim. Hiába tereltem mindig a szex irányába minden beszélgetést, találkozást, tartotta magát ahhoz, hogy addig nincs testiség, amíg nem ismerjük meg egymást rendesen. Az első pillanattól erős volt a fizikai vonzalom közöttünk, és hamarosan kiderült, hogy érzelmileg is egymásra vagyunk hangolva. Egy hónappal az első találkozunk után történt meg a csoda. És tényleg csoda volt, mert életemben először éreztem meg, milyen, amikor testileg is kielégítő a szex. Ahogy beszélt hozzám, ahogy hozzám ért, már attól orgazmusom volt. Bevallom, kicsit szégyelltem is magam, hogy „nekem ennyi is elég”, de ő csak simogatott, csókolgatott... Amikor belém hatolt, elsírtam magam a boldogságtól. Nem az orgazmus hegyek miatt, hanem, mert annyi férfi után, életemben először éreztem azt, hogy megérkeztem, otthon vagyok, az övé vagyok és az övé is akarok lenni, nemcsak testileg. Át akartam adni neki a szívemet, a lelkemet, a gondolataimat, a teljes valóságomat, önmagamat. Hiszen mindig is ezt kerestem, ezt hajtottam, és azóta is minden nap, szex nélkül is átélem vele.

Nyitókép: Shutterstock