Anyai intelmek a lányomhoz: ha csak ennyit megőriz az értékrendjében, könnyebb lesz az élete

Nagyon fiatalon még nem vágytam gyerekre, családra, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer majd én gondoskodom valakiről, aki még nem tud magáról. Aztán, amikor az első gyermekemmel voltam várandós, lányt szerettem volna, de fiú lett, és másodszor is fiam született. Akkor úgy éreztem, született fiús anya vagyok, nem is értettem, miért hittem, hogy egy lánnyak könnyebben menne. Nem terveztem több gyermeket, de az élet olykor mást hoz, mint amire számítunk, kilenc évvel a második fiam után megszületett a kislányom. Mint majom a farkának, úgy örültem neki, a várandósság idején megterveztem a következő tizenöt évünket. Megszületett, s noha rájöttem, hogy téves volt az elképzelés, hogy a lányokkal egyszerűbb, mint fiúkkal, azóta is imádom a lányos anyaságot (is), és ahogy nő, egyre több mindent szeretnék neki megtanítani, hogy mire nagykorú lesz, elég munícióval lépjen a felnőttek világába. 

A férfiak világában kislányoknak nincs helye?

„This is a man's world, this is a man's world, but it wouldn't be nothing, nothing without a woman or a girl” — énekelte egykor James Brown, és nagyon igaza volt. Kár lenne tagadni, hogy még ma is inkább a férfiak világában élünk, ahol a nőknek sokszor csak joga van, lehetősége nincs. Pedig, ahogy a néhai világsztár mondta, nők nélkül semmi nem lenne. Amit mindenképpen meg szeretnék tanítani a lányomnak, hogy bár férfi és nő között vannak nyilvánvaló különbségek, van, ami nekik megy jobban, van, ami nekünk, nincs semmi, amit férfi elérhet, de nő nem. Akárki mondja, ne higgye el, hogy nincs szüsége hivatásra, elég, ha munkája van, hogy nem kell neki karrier, elég, ha pénzt keres. Hányszor hallottam ezt! És hányszor cáfoltam rá! 

Nem kell mindenki karjaiba omlani, aki szépen néz rád

Nem igaz, hogy nincsenek kedves férfiak, jó emberek, ahogy az sem, hogy „mindegyik csak AZT akarja”. Amit szeretném, ha tudna, hogy léteznek ilyen pasik is, ezért nevezzük őket pasiknak, és valóban nem minden sarkon teremnek olyan férfiak, amilyen az apukája, de léteznek, és érdemes, ha nem is keresni, de megtalálni, megvárni őket. 

Nőnek igen is lehet nő a barátja

Nagyon sokáig elhittem, hogy nem létezik igazi női barátság. Kislánykoromtól szinte csak fiúbarátaim voltak, és a mai napig ők vannak többségben, de tudom, mert egy 40-hez közel megismert társaság tagja vagyok, hogy van, amit egy másik nővel sokal könnyebb megbeszélni, akadnak dolgok, amelyeknek a megoldásához egy másik nő tapasztalata, tanácsa visz közelebb. Egy női barátság felemel, megtart, mert mi nők érezzük egymást, azt is értjük, amit a férfiak soha nem fognak, mert nem élhetik át. Mert nem nők. 

Szeretném, ha tudná, hogy ahogy én is mindig számíthatok az édesanyámra, úgy is mindig számíthat rám, ahogy a nagymamájára is). Mi mindig ott leszünk neki, nemcsak, mint szülő és nagyszülő, hozzánk nőként is bármikor bátran fordulhat, akkor is, ha elfogulatlan tanácsra van szüksége.

A testvérei mindig ott lesznek neki

Tapasztalatból tudom, hogy amikor már senki másra nem számíthat az ember, a testvérei még mindig ott vannak neki. Nem minden testvéri viszony jó kapcsolat, és nem mindig a testvérek tehetnek erről, de ahogy az én kapcsolatom a húgommal és a nővéremmel szoros és önzetlen szeretetre épül, úgy ő és a két bátyja között is ugyanolyan szoros kapcsolat lehet. 

Fej fel, hát egyenes és megyünk tovább

Talán a legfontosabb tanács, amit valaha kaptam, vigaszként érkezett. Az ember sokszor elbulik az életben, a legváratlanabb pillanatokban esik hasra, rántják le a mélybe, de soha nem szabad feladni. Néha az angyalok is elbuknak, nemde? 

Mész tovább, annak ellenére, hogy tudod, hogy mindig van lejjebb, de azt is, hogy mindig juthatsz feljebb is, egyik irányban sincs határ. A sikert csak az értékeli és ismeri fel, aki tudja, mi a kudarc, ne féljen hát a hibáktól, mert azok vezetnek az eredményhez. 

Ne foglalkozz azzal, mit mondanak vagy gondolnak rólad mások!

Kirakatvilágban élünk, kirakatemberek mutogatják ország-világnak, amilyük valójában nincs is. Senkit nem kell követni, senkit nem kell utánozni, merni kell másnak lenni, egyedinek. A középszerű embernél unalmasabb nincs, a sorból kilógni nem akarás sehova nem vezet. Ki lehet lógni, és nem kell azzal foglalkozni, hogy ez másokat, az igazodókat károgásra készteti. Egy gyereknek ezt sokszor nehéz megértenie, folyton aggódik, hogy ha mond valamit, arra hogyan reagálnak a társai, és azt azért leszögezhetjük, hogy manapság elég durva kritikákat kapnak egymástól a tinédzserek. Mindig azt mondom a lányomnak — és példát is mutatok ebben: 

Szülőként az ember sok mindent szeretne átadni a gyermekének a saját értékrendjéből. Ő meg később kiválasztja, mi az amiben ő is hinni tud, és mi az, amit inkább félrerak. Abban bízom, hogy a fentiekre évek, évtizedek múlva is megőrzendő értékként tekint majd a lányom.

Nyitókép: Shutterstock