Ciki vagy nem ciki, én egyedül is szeretek moziba vagy strandra járni

Nemrég leveleztem egy sráccal, amikor szóba került, hogy ő csinál-e egyedül programokat. Azt írta, hogy nem, ő nem szívesen megy egyedül strandra vagy moziba, mert ő azt cikinek érzi. Belegondoltam, hogy régen én is így gondoltam. Emlékszem, volt olyan, hogy egy hétvégét végigdepiztem, mert épp egyedülálló voltam, nem ért rá egy barátnőm sem, én pedig nem szívesen tettem ki a lábamat egyedül otthonról.

Aztán az élet úgy hozta, hogy sokáig nem volt párom, s mivel alapból egy jövős-menős típus vagyok, így kezdtem magam ránevelni arra, hogy igenis csináljak magamnak egyedül is programokat. Folyamatosan küzdöttem le a félelmeimet és tágítottam a komfortzónámat. Sosem felejtem el, amikor először elmentem moziba egyedül. Megvettem előre a jegyet, hogy ne lássa senki, hogy egyedül állok sorba, majd vettem egy popcornt is. Amikor azonban elfoglaltam a helyemet, sikerült kiöntenem a popcorn felét. Ott ültem magamba roskadva, már csak fél adag pattogatott kukoricával és attól szorongtam, hogy tuti mindenki engem bámul, mert nem elég, hogy egyedül mozizok, még jó nagy káoszt is csináltam magam körül.

Aztán rájöttem, hogy az égvilágon senkit sem érdekel, hogy egyedül bámulok egy mozifilmet. Legközelebb már strandra is kimentem egyedül. Emlékszem, vasárnap volt, iszonyú tömeg, én pedig majdnem sarkon fordultam és hazarohantam. De egy kis hang azt súgta, ne meneküljek el, jó lesz ez így is. Végül a hűs vízben ülve egyáltalán nem bántam meg, hogy az otthoni fülledt szoba helyett a strandot választottam.

Vicces volt, amikor aztán egy barátommal is kimentünk a strandra, aki az embereket méregetve beszólt az egyik magányos strandolóra, milyen nyomorúságos élete lehet, hogy egyedül kell napoznia. Mire észbe kapott, hogy bizony ezt rossz embernek mondja, már mindketten nevettünk. Nem vettem magamra egyáltalán, hisz szerintem az inkább nagyon bátor és bevállalós, ha valaki egyedül is kimegy a strandra.

Persze vannak dolgok, amiket én sem szeretek egyedül csinálni. Például az még távol áll tőlem, hogy beüljek egyedül egy étterembe vacsorázni. Van egy barátnőm, aki simán megcsinálja, hogy „elviszi magát randizni", azaz felöltözik szépen és beül egy étterembe egyedül. Ez ő az énideje minden héten egyszer, amit maximálisan kiélvez. Bulizni sem mentem még soha egyedül, pedig állítólag könnyű úgy ismerkedni, de valahogy erre egy idegsejtem sem vágyik. Viszont utaztam már többször is egyedül. Voltam egyedül a Balcsira, elmentem tánctanfolyamokra, előadásokra, kiállításra, táncszínházba.

Van egy általános rossz szemlélet ma kis hazánkban. Még pedig az, ha valaki egyedül van, azzal biztosan valami baj van. Ez szerintem egyáltalán nem igaz. Az pedig mindenképpen pozitív, ha egy egyedülálló ember fogja magát és igyekszik egyedül is jól érezni magát. Ez még persze nem azt jelenti, hogy egyedül szeretnénk leélni az életünket, nyilván én is szívesebben járnék a szerelmemmel strandra vagy moziba, de nem kell addig otthon gubbasztani, amíg be nem lép az igazi az életünkbe.

Nyitókép: Shutterstock