Izzadok a télikabátban, a pulzusom 180, de még mindig nem tudom, mivel lepjelek meg karácsonyra

Szalaggal átkötött csomagok, csillogó papírba csomagolt ajándékok masnival a tetejükön. Még csak most léptünk át a decemberbe, de nálad már minden tökéletes, „kilövésre készen” várod a karácsonyt, hiszen egész évben erre készültél.

Sejtem, melyik az én dobozom, bár azt beszéltük meg, hogy idén sem adunk egymásnak semmit, csak a gyerekek kapnak, meg az unokaöcsik és unokahúgok.

Azt ígérted, idén tényleg nem veszel semmit, de sosem lehetek benne biztos, hogy nem szeged meg a magad javasolta szabályokat, hogy aztán dialalittasan állj a fa alatt, hogy lám, te megtaláltad a számomra tökéletes ajándékot. Ami tényleg hibátlan, csak egy baj van, hogy én már megint nem vettem neked semmit.

Igazad van, az első alkalommal én szegtem meg a szabályt, nem bírtam ki, hogy ne adjak valami kis apróságot, ami tényleg az volt, de mivel te meglepetés-mániás vagy, úgy örültél neki, mintha valami gyémántberakásos izét kaptál volna.

Bárcsak belelátnék abba a dobozba, amelyikről azt sejtem, én kapom majd. A csomagolása is annyira én vagyok. Ehhez is értesz, nálad a külsőségek is a jóízlés határain belül maradva tökéletesek. Ha vissza tudnám úgy csomagolni, azzal a gondossággal, precizitással, ahogy te tetted még októberben, titkon belelesnék. Megöl a kíváncsiság, és a félelem a szégyentől, ami megint ér majd szenteste a szüleid és a testvéreid előtt, amikor realizálják, hogy szegény Dorka, már megint nem kapott semmit a férjétől. Mindenki mosolyog, de közben mindenki szemében ott az a mély megvetés, és te hiába mondod, hogy te találtad ki az egészet, és te nem tartod be soha a szavad, ez már senkit nem érdekel.

Gyűlölöm az egész karácsonyt és minden ünnepet, a felhajtást, a céges bulit, az ajándékokkal okozott csalódást, amit anyám tagad, de lesír az arcáról, hogy a fia már megint képtelen volt valami értelmes dolgot kitalálni... Ezért adtam át ezt is Dorkának már évekkel ezelőtt, ő még azt is jobban tudja, az én szüleim mire vágynak, hát még a gyerekeink és a testvéreim gyerekei. Ő soha nem lő mellé.

Mit vegyek? Ruha kilőve, ha eltévesztem a méretet, az halál... Az se jó, ha kicsi, az se, ha nagy. Cipőt nem lehet próba nélkül venni. Valami ékszer kéne, de akkor vagy valami szabad szemmel is látható, brutál drága valami, vagy semmi; de ha túl sokat költök rá, amiatt örlődsz majd, hogy mennyibe kerültél a családnak, ha keveset, akkor valami értékelhetetlen vackot adok, szóval marad a semmi. Sminkkészlet nem, még azt hinnéd, nem talállak elég szépnek, ha mégsem, akkor az érzékeny bőrödre nem kenheted fel. Parfüm is jó lehet, de ennyi illat közül mit válasszak? Ami jó, az iszonyat drága, ami olcsóbb, az minimum büdös. Akkor inkább vissza az ékszerboltba.

Két órája bolyongok a ruhák, bögrék, táskák, írószerek és ékszerek — hadd ne soroljam, még mi minden — világában. A haverom azt mondja, vegyek fehérneműt... Ahhoz tudnom kéne a méretet, meg aztán milyet? „Valami szexit, amit felvehet, amikor...” Na, még csak az kéne, én ilyenbe nem szaladok bele, a végén még azt hiszed, kell valami plusz, hogy kívánjalak... A toll jó ötletnek tűnt, csak nem túl eredeti, mivel ellőttem a szülinapodon, meg a névnapodon, meg... Egy egész Parker-készleted van már.

Visszamegyek a parfümériába, de már semmit nem érzek. Annyi parfümöt szagoltam végig, hogy mostanra már mindennek ugyanolyan illata van. De van itt valami. Tusfürdő, szappan, dezodor és egy ajándék neneszeszer. Bedobom a kosárba, a kedves eladó mosolyogva be is csomagolja. Vajon min vigyorog? Talán szánalmasnak tart, hogy ennyire nincs ötletem, hogy ennyire sablonos vagyok? Biztosan, hizen én is annak tartom magam, de már nem érdekel.

Nem mondom, hogy az ajándék neszeszer a kettő között van, de legalább van, még évekig pakolhatsz bele, amikor mondjuk jógatáborba utazol, és a lányunknak is jó lesz a háromnapos kirándulásra...

Elégedett vagyok, van mit a fa alá tenni, idén én sem maradok szégyenben, legfeljebb anyám néz majd szánakozva, tudván, hogy az ő ajándékát is te választod ki, úgy tűnik, a sajátodat is magadnak kellett volna... De abban mi lenne a pláne? Hiszen te mindennek örülsz, anyám meg úgyis találna más kritizálnivalót bennem, így két legyet ütöttem egy csapásra. Az ajándék neszeszerrel együtt már hármat. És még csak december 6-a van.

Nyitókép: Shutterstock