A férjem szerelmes lett - veszélybe került az egész életünk...
- Köszönöm, hogy fogadott, doktor úr - mondta a nő, de az orvos csak hideg bólintással felelt. - A férjemről lenne szó. 12 éve élünk együtt, idáig minden rendben volt.
- Rendes, tisztességes, megfontolt emberek vagyunk. Mikor összekerültünk, ügyeltünk rá, hogy szerelemről szó se essen. Még a vonzódás esélyét is kiküszöböltük: mindig az erős alkatú, szőke férfiak keltették bennem azt a bizonyos, beteges gerjedelmet, a férjem ezzel szemben vékony, fekete - ezért választottam. Összeházasodtunk, minden az egyezségünk szerint zajlott. Két gyermekünk született, én őket neveltem, a férjem pedig építgette a karrierjét. Előre megterveztük, mennyit túlórázik, hány évente lép előre, mikor jöhet a nagyobb ház, a jobb autó...
- A lényeget - vetette közbe az orvos.
- Igen. Egészen idén tavaszig tartottuk az előírás szerinti menetrendet: heti egy szeretkezés, évente egy nyaralás és családi társasjáték minden vasárnap. Márciustól azonban a férjem... Nem is tudom, hogy mondjam...
- Csak nyugodtan. Ne aggódjon, hallottam én már sok mindent!
- Nos, tudom, csak annyira kínos... Azt hiszem, belém szeretett.
- Hm...
- Igen - suttogta megsemmisülve a nő. - Én igazán nem tehetek róla. Nem tettem semmit, hogy kiprovokáljam. Ugyanabban a ruhában fogadom évek óta, mikor hazaér a munkából. Magam vágom a hajam, mindig ugyanolyanra. Sima, fehér textil fehérneműt hordok. Tartom a szabályt: csak semmi bomlasztó változatosság!
- És mégis?
- Igen. Az első jeleknél még azt hittem, beteg. Furcsa üzeneteket küldött. Szmájlikat. Szívecskét! Aztán egy nap beállított valami egészen különös dologgal.
- Mi volt az?
A nő szétnézett. Nem volt a rendelőben rajtuk kívül senki, mégis halkan, szégyenkezve mondta ki:
- Virág.
- Rózsa?
- Honnan tudja?!
- Tipikus. Tovább!
- Tiltakoztam, próbáltam a lelkére beszélni, de aztán már csőstől jött a baj. Meglepett egy wellness hétvégével. Két napig csak fürödtünk, ettünk, és...
- És?! - kérdezte az orvos szemrehányóan.
- Ez a másik... A szex. Hirtelen kevesellni kezdte a heti egyet, váratlan helyzetekben is kezdeményezett. Hiába próbáltam ragaszkodni a jól bevált hagyományos pózhoz, nem átallott megfordítani és... A végén már mindenfelől csinálta, kérem! Én ilyet még nem is láttam. És hörgött közben! Mint egy vad, akit meglőttek. Régen pikk-pakk, 10 perc alatt végzett, gépiesen, ahogy kell. Most meg csak csinálja és csinálja és...
- Ne mélyüljünk el a részletekben, értem.
- Nem tudom, mit tegyek. Az egész életünk veszélyben forog. Nem hajlandó túlórázni, azt mondja, siet haza hozzám. A költségvetésünk is felborult. Aranyláncot vett nekem, csak úgy. Nem mondom, szép, de máris két hónappal később tudjuk megvenni a házat, amire gyűjtünk. És a gyerekek, kérem! Milyen felelőtlen példát fognak látni? Nevetséges érzelmi kitöréseket?! A múltkor például főzés közben az ülepemre ütött, azzal a felkiáltással, hogy "Milyen kerek popód van, te asszony!"
- A diagnózis egyértelmű. Szerelmes önbe.
- Már én is rájöttem - mondta zavartan a nő.
- Akkor miért keresett fel?
- Szeretném tudni, hogy ez... ez a kórság vajon fertőző-e.
- Miért? - nézett rá gyanakvó tekintettel az orvos, mire az asszonyka fülig vörösödött.
- Tudom, hogy szégyen, de... mostanában különös dolgokat tapasztalok magamon. Mintha nem is én lennék. Várom, hogy a férjem hazaérjen, folyton rá gondolok. A múltkor majdnem megcsókoltam, pedig nem is volt szexnap. Kérem, adjon valami szert, ami még időben...
- Nem segíthetek.
- Kérem!!!
- Sajnálom. Önök elvesztek. Kiszámíthatatlan, felelőtlen élet vár magukra. Káros szervi reakciók. Vérnyomás-ingadozás. Magas pulzusszám. Visszafordíthatatlan. Küldje be a következő pácienst!
- De hát csak lehet tenni valamit?!
- Viszontlátásra!
A nő felállt. Megértette, hogy nincs gyógyír. Ezek a kórságok már csak ilyenek. Kilépett az ajtón, és hirtelen úgy érezte, nem küzd tovább, úgyis mindegy már, ha ilyen gyógyíthatatlan beteg. Elővette a telefont, és - életében először - remegő kézzel írt egy szerelmes sms-t a férjének.
Nyitókép: Shutterstock