Szerelem nélkül is jó lehet egy párkapcsolat

Azóta Anna és Máté boldogan élik a háromgyerekes szülők életét, és azt tervezgetik, hogy a Balaton-felvidékre költöznek. Nekik szerencséjük volt, megtalálták egymásban a társat, de nem minden kapcsolat végződik cukormázas happy enddel.

A társkeresés a XXI. század egyik legnagyobb kihívása, amit még jobban nehezít az az általános vélekedés: hogy lobogó szerelem nélkül nincs boldogság. Tehát mindenkinek fel kell kutatnia a másik felét, akivel együtt fog majd megöregedni.

Néhány románcom könnyekkel teli és fájdalmas volt, mégis hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért, mert pótolhatatlan leckéket adtak. Az újabb és újabb találkozásoknak köszönhetően kimozdultam a komfortzónámból, szintet léptem, és elindultam a fejlődés irányába. Itt még egy dolgot kell megemlítenem, talán a legfontosabbat: feladtam a korábbi elveimet, miszerint nem adok esélyt olyan valakinek, aki nem dobogtatja meg ezerrel a szívemet.

Talán még most is lelkesen várnám a herceget, ha nem találkoztam volna ennyi különböző emberrel és történettel. Azt hiszem, sokan álomvilágban élnek (ahogyan én is tettem), és úgy gondolják, a szerelem a hosszú távú kapcsolat elengedhetetlen feltétele. Persze fantasztikus érzés belezúgni valakibe és mámorosan lebegni - valahol mindannyian erre vágyunk.

Vannak azonban olyan párok, akik nem szenvedélyes szerelemmel szeretik egymást, mégis erős közöttük a kötelék. Nekem is volt részem hasonlóban. Az illetővel teljesen elfogadtuk egymást, és sok mindenről ugyanúgy gondolkodtunk, csak nem lobbant lángra bennünk a szikra. Leegyszerűsítve azt mondanám, hogy nem láttuk egymásban a jövőt, de élveztük a jelent.

Ez az izgalmas tapasztalat puhított a korábbi kockaságomon, és lebontotta a korlátaim jelentős részét. Arra is rájöttem, hogy nem szabad a Nagy Ő-re várni, mert a hiányérzet feszültséget, szorongást és csalódottságot kelt egy életre. Minden új randevúnak, minden új kapcsolatnak örülni kell, még akkor is, ha az csak egy bizonyos időre szól!

Végezetül csak annyit, hogy csodás időket éltem meg a majdnem igazikkal. Nem ígértünk egymásnak holtomiglan-holtodiglant, mégis boldogok voltunk. Megéltük másban a felfokozott érzelmeket, annak örültünk, ami a miénk volt. Szerintem ez a lényeg, nem a rózsaszín felhőcskék és illúziók kergetése.

Nyitókép: Shutterstock