A legnagyobb vágygyilkos: az elvárt szex...

Ezenfelül szerepet játszhat még az elhidegülés, a túlterheltség, a stresszes életmód és sok minden más is abban, hogy gondok adódnak az ágyban - vagy, hogy a pár egyik tagja rendszeresen elhúzódik, vagy csak muszájból mond igent. Probléma lehet ha ezek mellett a nő (de akár a férfi is) úgy érzi, hogy elvárják tőle a szexet. Van olyan akire ez kifejezetten negatívan hat.

"Este van, este van: kiki nyúgalomba..." A gyerekek már ágyban, a mosogatógép csendesen zümmög, a kedvenc sorozatrész pörög. És akkor rád néz a férjed "azzal" a nézéssel. Szexet AKAR - és te abban a pillanatban lefagysz...

Befeszülsz, az egész tested tiltakozik, a legkisebb sejtedig. Nem is érted, mi történik: ma napközben, a munkában pontosan arról álmodoztál, hogy este odabújsz a jó illatú férjedhez, és egy kiadósat szexelsz vele. Akkor miért ez a hirtelen "önvédelmi" reakció? A hosszú távú kapcsolatokban igen gyakori ez a probléma - de vajon miért? A kérdésre általában két sztereotíp válasz létezik:

• Azért, mert a férfiak több szexet akarnak, mint a nők.
• Azért, mert a hosszú távú kapcsolatokban elmúlik a szikra.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, apukám gyakran át akarta ölelni anyukámat, netán a fenekére csapni, mikor én is jelen voltam, mire anyukám csitítólag mondta: "Ne a gyerek előtt..." Ebből úgy tűnhet, hogy apukám szívesen és sokat szexelt volna, míg anyukám nem - vagy legalábbis nagyon szégyenlős volt a témában. De vajon ez tényleg így van? Igazából nem arról van szó, hogy a nők libidója csökken a korral, és nem is arról a bizonyos szikráról. A probléma gyökere inkább az elvárás, a partnerre való nyomás gyakorlása.

Ugyanis a nőket nem mindig indítja be - és nem is elégíti ki - a hosszú távú kapcsolatokban többnyire elvárt "teljes szex". Vagyis az a fajta szex, ami nagyjából azonos lépésekből, megszokott módon épül fel. Előbb egy kis csók, talán egy kis előjáték, ami magába foglalhat némi orális kényeztetést, majd a végén behatolással végződik. Hiába érzik úgy, hogy ma kevesebbel is beérnék, nem kell az összes lépcsőfokon végimenni. Azt nem lehet, mert egy komoly kapcsolatban ki állna meg az első vagy a második állomáson, amikor a "teljes szex" is kivitelezhető? Nem vagyunk már kamaszok ugye...

Szóval, este van, nézitek az aktuális sorozatot, és jön a "nézés", és a nézéshez az az elvárás kapcsolódik, hogy akkor ma este szex lesz. Nem lehet csak odabújni vagy csak csókolózni, és megállni egy kis pettingnél. A tested pedig leblokkol."Szexelni akar, és én nem mondhatok nemet. Mert akkor kiakad, hogy miért nem... Inkább belemegyek." És ez újra és újra megtörténik.

Többé már nem az számít, hogy te mit szeretnél, hanem az, hogy megfelelsz-e neki és az ő elvárásainak. Nem arról van szó, hogy te ne vágynál ugyanúgy az intimitásra. Kezdve azzal, hogy összebújtok a kanapén, folytatva azzal, hogy napközben megölel a párod, és ad egy puszit. Viszont ha ezek az apró érintések állandóan társulnak azzal a "nézéssel", az elvárással, az hosszú távon a libidó teljes halálát okozza. A nő érinthetetlenné válik, a férfi pedig levonja a következtetést, hogy a nők idővel már nem akarnak annyi szexet, mint kezdetben, vagy, hogy elmúlt a "szikra".

A megoldás nagyon kézenfekvő lenne, de annál nehezebben teljesíthető. Ki kellene szállni a mókuskerékből, megszakítani a szituáció állandó ismétlődését. Ehhez viszont beszélni kell a problémáról. Elmondani a valós igényt, ami általában az lenne, hogy egy ideig, amíg a tested újra megtanul bízni a másik testében, csak érintésekkel, öleléssel, csókokkal kedveskedtek egymásnak. Ha a férfi megérti, hogy ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem lesz szex, hanem épp azt, hogy később változatosabb szexuális életetek lesz, akkor ő is partner lesz a megoldásban. Legalábbis egy szeretetteli, a másik érzelmi és testi szükségleteit tiszteletben tartó kapcsolatban mindenképp.

Huszka Anikó

Nyitókép: Shutterstock