Fáj beismerni, hogy kudarcot vallottam…

A hibát ott követtem el, amikor ezt az aggályomat az édesapámmal is megosztottam, aki határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem, hogy nem vallhatok kudarcot, így is épp eleget váltottam munkahelyet mostanában. Teljesen lefagytam ettől a megjegyzéstől, nem elég, hogy alapból megfelelési- és teljesítménykényszerrel küzdök, erre még az apám is rám rakja a nyomást!

Amikor leraktuk a telefont, elgondolkoztam azon, hogy nem véletlenül rettegek attól, hogy hibát követek el, nem felelek meg a munkahelyemen vagy akár az emberi kapcsolataimban. Valószínűleg már gyerekkoromban is a fülemben csengett az a szülői üzenet, hogy „Nem vallhatsz kudarcot!" Ha belegondolok, mindig is görcsösen meg akartam felelni ennek az elvárásnak, jól tanultam, jól viselkedtem, csak azért, hogy ne hozzak szégyent a szüleimre.

Ami azonban az iskolában működött, az nem működött a párkapcsolataimban. Itt már nem volt elég, hogy jókislány vagyok, sőt, ez már inkább idegesítette a férfiakat. Sokszor megkaptam, hogy miért vagyok merev, túl komoly vagy éppen visszafogott, egyáltalán miért vagyok olyan, amilyen? Ha volt is párkapcsolatom, az általában nem sült el jól, pedig én próbáltam megfelelni, de valahogy soha nem sikerült elég jónak lennem.

Fáj bevallani, de úgy érzem, hogy ezen a téren kudarcot vallottam. Itt állok 40 évesen egyedül, hiába a sok próbálkozás, jelenleg nincs se párkapcsolatom, se gyerekem. Sokszor elképesztően tehetetlennek érzem magam, és dühös vagyok, leginkább magamra.

Almási Kitti mondta nemrég egy előadáson, hogy másokkal szemben sokkal megértőbbek vagyunk, mint önmagunkkal szemben, és mennyire igaza van! Bár évek óta foglalkozom önismerettel és önszeretettel, a mai napig nehezen bocsátom meg magamnak, ha hibázok és valamiben kudarcot vallok. Bezzeg, ha egy általam kedvelt személlyel történik ugyanez, akkor lyukat tudok beszélni a hasába, hogy nem dőlt össze a világ és attól még egy nagyon szerethető ember, mert valami épp nem jött össze.

Néha épp azért jó hibázni, mert akkor legalább látjuk, hogy ha valami nem sikerül, akkor is megy tovább az élet, másnap ugyanúgy felkel a nap, nem dől össze a világ. Igenis mindenki követhet el hibákat és vallhat kudarcot. Te is, én is. A legfontosabb talán az, hogy akkor is képesek legyünk szeretni önmagunkat, amikor nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elképzeltük, vagy ahogy szeretnénk.

Nyitókép: Shutterstock