Bocsánatkérő levél a férfinak, akit kihasználtam

Kint ülök a teraszon, a kávémat kortyolgatom, és bámulom a csobogót, amit te építettél titokban. Már régen vágytam valami hasonlóra, de nem szóltál előre, hiszen szülinapi ajándéknak szántad.

Persze nem ez volt az egyetlen dolog, amivel éreztetted, mennyire fontos vagyok neked. Mindig bevásároltál helyettem, mert tudtad, mennyire utálok boltba járni, sorban állni. Hétvégenként ágyba hoztad a reggelit, megfőzted a kedvenc ételeimet, sokszor küldtél virágot a munkahelyemre - és még hosszan sorolhatnám.

Ahogy nézem a köveken végigcsorgó vizet, eszembe jut egy mondatod: "Most már te vagy az életem." Azt kívánom, bárcsak tudtam volna viszonozni mindazt a jót, amivel elhalmoztál. Semmit nem adtam neked, csak elvettem, és most felfordul a gyomrom az önzőségemtől.  

A sivár valóság helyett az illúziókat választottam, miközben az eszemmel tudtam, hogy ez hosszú távon úgysem lehetséges. Hozzád menekültem, és te mindent megtettél értem. Nem voltak elvárásaid és feltételeid. Első pillanattól fogva elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, még a sok múltbéli sérülésem sem riasztott vissza.

Mellettem álltál, meghallgattál, és segítettél, amikor szükségem volt rá. A kapcsolatunk miattam dőlt romba. Nincs mentségem, minden az én bűnöm. Nem akarom, hogy egy pillanatig is azt gondold, valamiben hibáztál. Te semmit nem csináltál rosszul. Tökéletes voltál. Elviselted a hisztijeimet. Végtelen türelemmel viselted a kirohanásaimat, a hangulatváltozásaimat.

Forrás: Shutterstock

Nekem nem lett volna szabad ezt csinálnom veled. Egy önző szemét vagyok. Utálom magam, amiért belementem ebbe a veszélyes játékba, és főleg azért, hogy a sok problémámmal kizsigereltelek. Véget kellett vetnem ennek. Nem tudtam tovább csinálni, és csak egy módon lehetett kiszállni: váratlanul és kíméletlenül.  

Emlékszel, egyszer megkérdezted, miért nem bízom benned? Amit most leírok, az a valóság, már nem tudnék hazudni neked. Nem szerethetlek, hiszen már régóta a múlt csapdájában vergődök. Nincsenek igazi érzéseim a férfiak iránt, valaki más az utolsó érzelemmorzsákat is kiirtotta belőlem. Ez a néhány hónap, a kedvességed, a mosolyod visszaadott egy keveset abból, amiről azt gondoltam, többé nem létezik. Ám a szerelmed mégsem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy összeragassza a széttört szívemet.

Sajnálom, őszintén sajnálom. Szégyellem magam azért, ahogyan bántam veled. Tudod, sokáig nagyon kényelmes volt az odaadásod. Hogy mindent megtettél értem. Tőled kaptam a legtöbbet gondoskodásból és figyelemből, és amikor megismerkedtünk, pont erre volt szükségem. Használtalak. Támaszkodtam rád.  

Kiszipolyoztam minden energiádat, és nem adtam cserébe semmit. Azóta rengeteg minden megváltozott bennem, de sajnos már nem tudom visszaforgatni az időt. Tisztában vagyok vele, hogy elcsesztem. Azzal is, hogy jobbat érdemelsz nálam. Megérdemled, hogy olyan nő legyen melletted, aki igazán szeret.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek