A toxikus pasi, aki az egyik kezével ölel, a másikkal nyakon szúr

Mostanáig nem értettem, hogy történhet ez meg, ám az elmúlt hónapokban sikerült nekem is belekóstolni ebbe a cseppet sem édes nedűbe. A történetem szereplője egy pasi, de ez ne tévesszen meg senkit: simán léteznek toxikus nők is, de én most a saját példámról fogok beszélni.

A megismerkedésünk viszonylag észrevétlenül zajlott, ugyanis a közös sport sodort minket egymás útjába, tehát hosszú hónapok teltek el úgy, hogy semmi közünk nem volt egymáshoz, mégis rendszeresen töltöttünk együtt időt.

A főhősünket nevezzük Robinak, aki nagyon karizmatikus személyiséggel rendelkezik. Csupa bűbáj és kedvesség, vág az esze, jól bánik a szavakkal, humoros és végtelenül előzékeny. Pontosan tudja, mi egy férfi "dolga": kinyitja az ajtót, meghív egy üdítőre edzés közben, érdeklődő, cserfes, kifejezetten jó a társaságában lenni.

A kapcsolat a maga organikus módján épülni kezd: egyre többet tudtok egymásról, elkezdtek üzengetni, már nem csak sportolás közben beszélgettek. Jönnek a kétértelmű poénok, a finom, nem tolakodó bókok, aztán nem sokkal később az első privát találkozók, aztán pedig az első csókok is. Ekkor már madarat lehet fogatni veled, úgy érzed, most valami különleges dolog fog történni. Gondolatban már további közös élményekről fantáziálsz, programokról, kalandokról, intim pillanatokról, és ennek megfelelően mindent meg is teszel, hogy ezeket megvalósítsd.

Szép fehérneműket rendelsz, a kedvéért tűzpiros körmökre váltasz, lesed a lehetőségeket, hogy megmutathasd, milyen bájos és kedves nő vagy, és mennyire érdemes figyelni rád. Az első randikon még nem kerültök tűzközelbe, tartod magad, hiszen te egy igazi nő vagy, húzod az agyát, és nagyon jó is vagy ebben, mindketten nagyon élvezitek. Aztán 1-2 héttel később sűrű elnézések közepette lemond egy randit, de másnap hatalmas virágcsokrot küld a munkahelyedre, bizonyítván, mennyire sajnálja és milyen fontos vagy neki. Ettől teljesen elájulsz, minden kollégád irigykedik rád, neked pedig titkon hízik a májad, függetlenül attól, hogy a találka nem valósult meg.

Később koncertre mentek, fantasztikusan érzitek magatokat együtt, aztán elhatározzátok, hogy kivesztek egy közös szabadnapot, hogy végre egymáséi lehessetek, és ne kelljen foglalkozni semmivel.

Ám, ahogy telnek a napok, kiderül, hogy Robi benyelt valami csúnya gyomorbetegséget, és hiába minden gyógyszer, nem gyógyul meg aznapra, amikorra a nagy napot megbeszéltétek. Persze te megértő és támogató vagy, biztosítod arról, hogy lesz másik alkalom, csak szóljon, amikor időt tud szakítani rá, hogy nálad aludjon, és te alkalmazkodsz, hiszen ő egy nagyon elfoglalt ember, akinek nehéz szabadidőt csinálni.

Az élet megy tovább, éjjel-nappal üzengettek, mindent tudtok egymásról. Hetente egy-egy alkalommal együtt ebédeltek, ami nem túl sok idő, de a közös hobbi miatt megvannak a fix találkozók. Aztán megbeszéltek egy következő közös szabadnapot, amire te ugyanolyan elánnal készülsz, mint az elsőre. Robi persze pár nappal később jelzi, hogy kezd besűrűsödni a munkája, lehet, hogy mégsem fog tudni elszabadulni. Ekkor már kevésbé őszinte a mosolyod, de türelmes vagy, és kéred, hogy időben jelezze, ha változik a program, hogy te is tervezni tudj az életeddel. Ám ő nem így tesz.

Azzal sem tisztel meg, hogy lemondja a légyotott, simán csak úgy tesz, mintha soha nem is beszéltétek volna meg. Amikor számon kéred ezért, hazudik és mentegetőzik, állítja, hogy nem felejtette el, csak még nem jutott el odáig, hogy szóljon. Ekkor már te is érzed, hogy itt valami bűzlik, hiszen ha annyira fontos lennél neki, akkor nem tudná elfelejteni a közös programot. Úgy döntesz, véget vetsz ennek a viszonynak, és kéred, hogy ezentúl szorítkozzatok csak a sportolás közbeni beszélgetésre, ezen felül ne keressétek egymást.

Robi egy darabig próbál meggyőzni arról, hogy a látszat csal, hogy tényleg csak rosszul jött ki a lépés, de valójában nem vágyik semmi másra, csak hogy veled lehessen. Szerencsére azonban a decemberi forgatag, a karácsonyi készülődés és a céges rendezvények sora elterelik a figyelmedet kissé, és segítenek távolságot tartani. Karácsony előtt azonban rád dobja a versenyzongorát: szerelmet vall, elmondja, hogy folyton rád gondol, hogy veled álmodik, és nem tud szabadulni tőled. Te ezt már bizalmatlanul fogadod, nem tudsz vele mit kezdeni, de kétségtelenül megpecsételi a karácsonyodat, amit békében és nyugalomban szerettél volna tölteni.

Az ünnepek tehát viharosan telnek, látszólag persze mindenki éli a maga életét, de benned értetlenség, csalódottság, és harag kavarog. Úgy döntesz, tiszta vizet öntesz a pohárba, és elmondod Robinak, mennyire elviselhetetlennek tartod a viselkedését. Annyi gondolat kavarog a fejedben, hogy úgy érzed, muszáj könnyíteni magadon, mielőtt felrobbansz. Ő készségesen reagál az ötletre, és felajánlja, hogy másnap találkozzatok beszélgetni. Másnap azonban közbe jön neki valami, de biztosít róla, hogy az azt követő napon tud találkozni veled, majd eljön az a másnap is, és az utolsó pillanatban "váratlanul" kiderül, hogy sajnos mégsem fog odaérni a megbeszélt időben. Ezen a ponton pedig rájössz, hogy mit is jelent toxikusnak lenni.

Rájössz, hogy a toxikusság fő ismérve a logikátlan, követhetetlen viselkedés. Az, hogy az illető az egyik percben mindennél jobban akar téged, megígér fűt, fát, vadvirágot, aztán a következő nap az ellenkezőjét cselekszi. Mintha lenne egy A és egy B személyisége: az A szerelmes beléd, a B meg nem nagyjából nem is ismer.

Belátod, hogy a te szereped a másik életében nem más, mint az ő egójának a fényezgetése, amit a lehető legkevesebb energia befektetésével igyekszik elérni. Felismered, hogy te sokkal kevésbé vagy fontos számára, mint hitted, és arra is rádöbbensz, hogy túlságosan komolyan vetted őt. Ott állsz, letaglózva, csalódottan, azon gondolkodva, hogy ennek az egésznek mi értelme volt? Ha nem akarta igazán, akkor miért kezdett bele? Ha igazán akarta, akkor meg miért nem csinálta végig? Ebben mi volt a buli, egyáltalán profitált belőle bármelyikünk bármit is?

Nos, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor ne azzal foglalkozz, hogy ő mit miért csinált, vagy miért nem. A te dolgod annyi, hogy tanulj ebből az esetből, és belásd magadnak: aki igazán akar, az bármit megtesz. Akinek csak sebtapasz vagy, az csak akkor fog felbukkanni, ha gyors visszaigazolásra van szüksége. Ne legyél sebtapasz, ne áldozz rá időt, mert aztán a te sebeidet is neked kell majd letapasztani.

Nyitókép: Shutterstock