Férfi toxikus anyával: a párkapcsolaton csattanhat a generációkon átívelő ostor

Ennek a jelenségnek a folyományai szinte mindig megmutatkoznak a felnőttkori párkapcsolatokban, számos fájdalmas félreértést, veszekedést, végül sok esetben szakítást eredményezve.

Egy férfi anyjával ápolt kapcsolata, vagy akár annak hiánya nagymértékben befolyásolhatja a romantikus jellegű viszonyokban tanúsított viselkedését, és ezzel sajnos nem minden nő tud mit kezdeni. Sokan magukra veszik a férfi esetenként érthetetlen, kíméletlen bánásmódját, holott a helyzetet kicsit jobban megvizsgálva egyértelmű lenne, hogy az anyával való megoldatlan konfliktusok állnak a háttérben.

Aki még nem túl tapasztalt ezen a téren, annak bizonyára nehezére esik felismerni és kezelni a toxikus anya-gyerek kapcsolatból fakadó viselkedésbeli sajátosságokat, melyek leggyakrabban az alábbi módokon mutatkoznak meg a férfinél:

Mivel az anyja gyakran viselkedett vele agresszívan, ezt szokta meg, és hiába éli meg stresszes élményként a veszekedéseket, vonzónak találja majd ezt a kapcsolati dinamikát, mert ismerős számára, képes ezzel azonosulni. Olyan nő mellett, aki nem hajlandó hülyeségek miatt balhézni, mert az előrehaladásra és a kapcsolat építésére fókuszál, egy idő után unatkozni kezdhet.

Az a férfi, akivel szemben az anyja gyermekkorában magas elvárásokat támasztott, felnőttként is állandóan teperni fog, hogy megfeleljen a hölgyeknek. Ez a kényszer gyakran hajszolja hűtlenségbe a férfit. Ha azt érzi, hogy kiteszi szívét-lelkét, ám partnerének semmi sem elég, máshol keresi majd a megbecsülést, a validációt. Az is lehetséges, hogy párhuzamosan több szeretőt tart, vagy alkalmi viszonyokban éli ki a vágyait, mert az izgatja, hogy minél több nőt kielégítsen, illetve kivívja az elismerésüket.

Amennyiben az illető nem tudott megfelelő érzelmi kapcsolatot kialakítani az anyjával, létrejöhet benne egy hatalmas űr, melyet az élvezetek, különösképpen a szexuális viszonyok halmozásával kísérelhet meg betölteni. Mivel minden nőtől mást kap meg, azaz mindannyian más darabját biztosítják az ő lelki kirakósának, egynél szinte soha nem húzza be a kéziféket. Ez a viselkedésmód kifejezetten jellemző azokra a pasikra, akik nemcsak agresszív, hanem konzervatív, korlátozó anya mellett nőttek fel, ezért felnőve kicsit megvadulnak.

No, nem kell azonnal hazug disznónak nevezni, de azért képletesen fogalmazva gyakran repedezik a plafon azoktól a féligazságoktól, amikkel a párját szédíti. Ha nem is száz százalékos hazugságokról van szó, hajlamos elhallgatni olyan konfliktus kirobbantására alkalmas információkat, esetleg direkt úgy alakítja a beszélgetést, hogy a kedvesének eszébe se jusson rákérdezni kritikus részletekre. Erre belül azért van szüksége, mert megszokta, hogy otthon is állandóan tojáshéjakon kellett lépkednie, hiszen kemény büntetést kapott, ha kiderült olyasmi, ami nem tetszett az anyjának.

Egyrészt belül retteg attól, hogy elhagyják, másrészt állandóan kell mellé valaki, aki megadja neki azt a biztonságot, feminin energiát, ami gyerekként valószínűleg hiányzott az életéből. A feleség, barátnő, szerető gyakran anyafiguraként is funkcionál az életében, ezért szinte képtelen egyedül lenni, két komoly kapcsolat között is szüksége van „félkomoly" vagy alkalmi viszonyokra.

Azok az anyák, akik állandóan nyaggatják a fiukat, rátelepszenek, teljesítményükkel kapcsolatban maximalisták, hajlamosak kisajátítani és egyes esetekben bántalmazni is őt, többnyire saját belső hiányállapotukat próbálják kompenzálni. Ennek oka gyakran az, hogy nincs olyan férfi az életükben, akire támaszkodhatnának, ezért a gyerekre helyezik ennek a szerepnek a terheit.

Bár egyes esetekben olybá tűnhet, hogy az illetőnek nagyjából rendeződött a viszonya az anyukájával, levált róla, elköltözött, tehát már nem éli meg a mindennapos elnyomást és bántalmazást, a régi sebeket könnyen felszakíthatja egy-egy óvatlanul elejtett megjegyzés, és akkor viszont ismét robban a bomba.

Nyitókép: Shutterstock