Csalódtál bennem? Hiszen nem is ismersz igazán!

Ismerlek! Megismertelek, kiismertelek... De kit ismerünk? A szomszédot? A boltos nénit? A gyerek óvónőjét? A párunkat? Valójában egyiket sem ismerjük, és mégis mindegyiket. Egy bizonyos szintig...

Tudod, amikor azt mondtad, hogy csalódtál bennem, rosszulesett. Csalódtál, mert olyan nőnek "ismertél", aki mindig erős, soha nem gyengül el, és megrendíthetetlen. De áruld már el nekem: te ezt mégis honnan vetted? Mert én ilyet soha a büdös életben nem mondtam. Igen, erős vagyok. A mindennapokban a legjobb tudásom szerint próbálom intézni a dolgaimat. Ám ez nem azt jelenti, hogy nincsenek időszakok, amik fárasztóbbak, sőt... Én is össze tudok törni, tudok sírni, el tudok gyengülni. És tudod, hogy miért? Mert emberből vagyok, akárcsak te, és ezek a tulajdonságok ugyanúgy hozzám tartoznak, mint az erőm.

 

Csalódtál bennem, mert nem tudtál hova tenni egy elgyengülést. Csalódtál, mert kitaláltad ezt a "mindig erős vagyok" maszlagot. Ami csak és kizárólag a te fejedben létezett. A tetejébe még butaság is, hiszen biztos vagyok benne, hogy valahol te is pontosan tudod: minden embernek vannak gyengébb pillanatai.  

Tényleg úgy gondolod, hogy akivel évek óta együtt vagyunk, nem okozhat meglepetéseket, adott esetben nincsenek titkai? Badarság. Soha senkit nem ismerhetünk meg igazán, és a titkolózás sem mindig szándékos. Egyszerűen csak van, aminek más-más jelentőséget tulajdonítunk, és amit te titoknak vélsz, nekem egy jelentéktelen dolog, ami említésre sem méltó.

Valójában önmagunkat sem ismerjük. Nap mint nap újabbnál újabb szituációkkal találkozunk. De még két egyformában sem reagálunk mindig ugyanúgy - hiszen lehet, jobb lábbal kelünk, lehet, ballal, sok minden befolyásolhatja az aktuális viselkedésünket. Vannak olyan "alap programok", amik meghatároznak egy embert, egy jellemet, egy személyiséget. Ezt valóban megismerhetjük, ám az ezekhez kapcsolódó pici részek időről időre változnak.

Forrás: Shutterstock

Változnak, mert akarva-akaratlanul változtatunk rajta. Változtatunk hozzáálláson, kitartáson, avagy épp gyengeségen. Változtatunk az életvitelünkön, új szokásaink lesznek, amik észrevétlenül minket is formálnak. Akárcsak minden történés egy kicsit hozzánk tesz és elvesz belőlünk emberileg. Minden jó szó, minden szidalom, minden új ember, minden találkozás alakít rajtunk.  

Szóval, te miben is csalódtál? Egy elképzelt emberben, tulajdonságban, vagy a saját magad gondolataiban? Az hiszed, mindent tudsz, minden felett állsz, még a másik ember felett is. De tényleg elhiszed, hogy egy ember bonyolult lényét kiismerheted? A kommunikáció sokat segíthet egy ilyen helyzeten. Mert ahelyett, hogy beledumálnál a másik emberbe valamit, amit feltételezel, sejtegetsz, talán egyszerűbb, ha beszélgetünk, kérdezel, a válaszokat meghallgatod - és értelmezed a saját gondolataidon túl is.

Talán azt gondolod, azért, mert bizonyos helyzetekben nem tudok olyan erős lenni, mint hitted, nem tudok ezek után olyan stabil vár lenni, ahol menedékre találhatsz. Talán azt hiszed, ezek után nem vagyok szikla, bástya, ami megóv minket. Tévedsz. Ha akarom, megvédem magamat, magunkat, de amíg te azt hiszed, gyengébb lettem, valójában erősebb. És tudod, hogy miért? Mert van elég erőm elsétálni, ha már nincs maradásom.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek