Drogot tettek az italomba, egy kuplerájban is ébredhettem volna!

Jobban ismerem őt, mint szeretné, és ezt mindketten tudjuk, ha nem is beszélünk róla. Temperamentumos, nagydumás csaj, de nagyon is érzékeny. Kifelé mindig vidám, akkor is, amikor ezernyi gondja van - így ha felzaklatja magát valamin, azt okkal teszi.

- Na figyelj, ezt el kell mondanom! - Megragad, magával vonszol az első kávézóig. - De ígérd meg, hogy még anyámnak sem beszélsz róla! Annak viszont örülnék, ha megírnád...

- Egy hete történt - kezdi, de nehezen jönnek ki száján a szavak. - Azt hittem, már túltettem magam rajta, de most megint rám tört. Basszus, azt fogod mondani, hogy ilyen nincs, csak a filmekben. Én is azt hittem... Aztán megtörtént velem is. Egy barátnőmmel úgy döntöttünk, bejárjuk a régi helyeket. Egy kis nosztalgia, tudod... Az első bárban beültünk egy pohár borra. Egy deci volt csak, azt is egy óra alatt ittuk meg. Táncolni akartunk, ezért betértünk a következő helyre. Na, itt kezdett durvulni a dolog.

- Itt is csak bort rendeltünk, mert nem akartuk keverni a különféle alkoholokat. A DJ pulttól nem messze volt egy korláttal leválasztott emelvény. Úgy gondoltuk, jó lesz itt nekünk, eltáncikálunk magunkban. Még a poharat is le tudtuk tenni a korlátra. A DJ srác folyton vigyorgott felénk, és többször jelezte, hogy azt a számot teszi be, amelyiket csak akarom.

Kriszta elneveti magát, aztán cinkosan felém dől. Igen, ő az a fajta lány, akit mindenki azonnal kiszúr magának.

- Szóval, jól elvoltunk. Aztán a következő pohárnál azt vettem észre, hogy forog velem a világ.

Ahogy mesél, látom rajta, hogy újraéli a pillanatot. Az arcán rémület suhan át, de erőt vesz magán, és folytatja:

- A második pohár bornál tartottunk, és egyet ittunk az előző helyen, szóval, nem volt bennünk több összesen két és fél decinél, azt is vagy két óra alatt fogyasztottuk el. Szerinted? Azonnal tudtam, hogy...

- ...bedrogoztak - fejezem be helyette a mondatot. Nem is akarom leplezni az aggodalmamat.

- Egymásba kapaszkodtunk - meséli tovább -, és gyorsan átbeszéltük, mit tegyünk. Kitámolyogtunk a friss levegőre, hogy az talán jót tesz majd, de nem lett jobb. Taxiba nem mertünk ülni, nehogy telehányjuk a kocsit, egyébként is, akkor már olyan állapotban voltunk, hogy telefonálni sem tudtunk volna. Most képzeld el! Mindent felfogsz, csak éppen nem vagy a magad ura. A fejed, a gondolataid nem a tieid...

- Nem követtek? Ugye, nem történt semmi? - kérdezem rémülten, és megragadom a kezét.

- Nem. Viszont alig tudtunk hazavergődni. Baszki, négy órába telt az a két kilométer, érted? Volt, hogy négykézláb, csúszva mentünk.

Mutatja a kezét, ahol lejött a bőr.

- Nem mentetek el másnap a rendőrségre?

- Mégis mivel? Azt sem tudjuk, hogyan történt és mikor. Lehetett a DJ, mert a pulttól simán elérhette a poharainkat, de lehetett akár a csapos is. Még az sem kizárt, hogy az előző helyen tették az italunkba a drogot. A franc se tudja, mennyi idő kell egy ilyen szernek, amíg hatni kezd. Te, figyelj...! Én még ilyet nem éreztem soha. Nő létemre bírom az italt, de két és fél deci száraz bor nem üt akkorát, hogy még napok múlva is zizi legyen tőle a fejed. Nem másnapos... Totál zizi. Csak négy nap múlva éreztem, hogy megint a magam ura vagyok.

- Én... - kezdem, de fogalmam sincs, mit mondhatnék. Át akarom ölelni, de nem megfelelő hozzá a helyzet.

- Azt sem tudom, miért nem követtek, talán a szerencsén múlt az egész. Ki csinál ilyet, most komolyan? Valami hülye kripli, aki másképp nem tud nőt szerezni, vagy mi?

- Az még a jobbik eset - válaszolom. - Mert az is előfordulhatott volna, hogy a világ túlsó felén térsz magadhoz egy kuplerájban...

Elakadnak a szavaim, folytatni sem akarom a gondolatmenetet.

- Ígérd meg, hogy senkinek sem beszélsz róla! - mondja, és megfogja a kezem. - De írd meg! Hadd olvassák el a nők, a lányok és az anyák, hogy lássák: tényleg létezik ilyen!

Nyitókép: Shutterstock