A pasimnak nem feladata, hogy megfeleljen az anyámnak

A családjaink évek óta harcban állnak egymással. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és mindig azt nevelték belém, hogy Dani és a családja az ellenségeink, így mindig távolságtartóak voltunk egymással, és valóban ellenszenvvel néztünk a másikra.

Ám a sors közbe szólt, s ez megváltozott. Úgy alakult, hogy egy egyetemi utazáson mindketten részt vettünk, és ott volt alkalmunk beszélgetni, jobban megismerni a másikat. Rájöttem, hogy a korábban róla alkotott képem teljesen helytelen volt, igazából egy végtelenül kedves, jószívű, intelligens, elbűvölő srác. Nagyon jól éreztük magunkat, és sok időt töltöttünk együtt az utazás alatt.

Mindennek ellenére nem tudok lemondani Daniról. Mit tegyünk? Nem akarok titkolózni, és amennyi időt csak lehet, Danival szeretnék tölteni. Hogy mondjam ezt el a szüleimnek? Arról nem beszélve, hogy Dani szülei szintén ki nem állhatnak engem. Hogy mehetnék valaha is hozzájuk?

Dani azt mondta, szökjünk meg, de ez olyan gyerekes dolog lenne. Nem akarom itt hagyni a családomat, és különben sem hiszek abban, hogy bármire is megoldást jelent, ha elmenekülünk a probléma elől. Azt mondta nagyon szeret engem, és nem tud nélkülem élni, bármit megtesz, hogy együtt lehessünk.

A titkunkba egyedül a nagymamámat avattam be, ő megért engem, és soha nem értette azt sem, hogy két család a pénz és a hatalom miatt miért viselkedik ilyen ellenségesen egymással. Segít, hogy Danival tudjunk találkozni, próbál tanácsokat adni, ő a legfőbb támaszom ebben a helyzetben.

Talán előrébb jutnék azzal, ha őszintén elmondanám a szüleimnek az érzéseimet. Ha elmondanám, hogy nem tudok ez ellen mit tenni, nem én akartam így, és hatalmas feszültséget okoz nekem is ez az egész. Nagyon fontosak nekem, mindig tisztelni fogom őket, de a szívemnek nem tudok parancsolni, és őszintén szólva nem is szeretnék. Felnőtt ember vagyok, aki nem úgy választ párt, hogy az illető a szüleinek is megfeleljen. Persze nagyon jó, ha ez mégis így van, de semmiképpen sem fogok valakit eltaszítani magamtól amiatt, mert a szüleimnek nem elég megfelelő.

Eszméletlenül kimerítő ebben a szituációban létezni, folyamatosan azon gondolkozom, mi lenne a helyes lépés. Nem akarom sem a családomat, sem a szerelmemet elveszíteni. De vajon lesz megoldás erre a helyzetre? Rendeződhet a kapcsolat valaha a két család között? Látok rá esélyt, de csak abban az esetben, ha előre lefektetem a szabályaimat. Szeretnék büszke lenni a tükörképemre, és ez csak úgy történhet meg, ha megértetem a szüleimmel, hogy a magánéletem kizárólag az én döntésem és az én felelősségem. Nekik ezt kell fogadniuk, ha nem szeretnének kimaradni az életemből.

Nyitókép: Shutterstock