Várandósság. Áldott állapot. Milyen szép kifejezések. Viki is áldottnak érezte magát, ahogyan a gömbölyödő pocakját nézte. Ennek ellenére be kellett látnia, hogy ha valaki terhes, az bizony nem mindig csupa móka és kacagás. Sőt, néha rémisztő is lehet, ha valami fura dolog üti fel a fejét a 9 hónap alatt. Vikinél is fura dolgok történtek a napokban, és ez aggodalommal töltötte el.
– Szia, Anya! Mit szólnál, ha átugranék ebéd után? – kérdezte Viki az édesanyját, amikor már azt érezte, muszáj valakivel beszélnie a testében zajló furcsaságról. – Péternek dolga van úgyis, én meg ráérek – folytatta.
– Remek ötlet, legalább megsimogathatom a pocakodat. Apád sem lesz itthon, úgyhogy lehet egy csajos délután – jött a válasz, és
Viki tudta, ez a tökéletes alkalom, hogy feltegye a kérdéseit valakinek, aki gyerekkorában mindenre tudta a választ.
Délután meg is érkezett a szülői házba, ám a kapun belépve a szokásos nyugalom helyett most kissé feszülten sétált az ismerős úton. Az anyukája egy nagy öleléssel fogadta, majd ígéretéhez hűen megsimogatta a pocakját.
– Jöhet egy kis süti? – kérdezte cinkos mosollyal a lányát. – Tudom, hogy nem akarsz kettő helyett enni, de egy szelet kuglóf csak elfér az ebéd mellett, igaz?
– Persze, elfér! – nevetett Viki, és szinte meg is feledkezett a kellemetlenségeiről. Szeretett a régi, gyerekkori otthonába visszatérni olykor-olykor. Szerette a ház fahéj- és vaníliaillatát, szerette, ahogyan az étkezőt körberagyogta a nap, és szerette, ahogyan a nagy ablakokon át látni lehetett a hatalmas fűzfát, ami a kertben állt. Elmajszolta a még meleg kuglófot, és csak élvezte a pillanatot, miközben az anyukája jókedvűen csivitelt. Elmesélte, hogy mi történt a szomszéd Ilonkával, akit megharapott egy kutya, Gáborral, aki Viki testvére, és aki pár hónapja új állást kapott, majd természetesen jött a nosztalgiázás. Viki szerette édesanyja történeteit, ám ahogyan hallgatta a vele való terhesség jól ismert anekdotáit, megint úrrá lett rajta a szorongás…
Hogyan kezdjek bele? És mit mondjak pontosan? Az egész olyan… ciki. Még akkor is, ha Anyának mesélek róla. De kitől kérdezzem meg ezeket, ha nem tőle? Persze, elmehetnék a nőgyógyászhoz, de mi van, ha ez teljesen természetes? Csak jobb lenne tudni, hogy kell-e orvos egyáltalán? Az ő idejét sem rabolnám, nehogy az higgye már, hogy valami kényes, mindenen problémázó kismama vagyok… Na jó! Gyerünk! Kérdezz rá! MOST!
Erről is beszélni KELL!
– Anya…
– Hmmmm?
– Kérdeznék valamit – kezdte, de annak ellenére, hogy nagyon közvetlen volt a kapcsolata az anyukájával, rettentően nehezére esett, hogy bevallja,
pár napja fura, fehéres-szürkés és nem túl jó szagú folyása van. Olyasmi, amit eddig nem tapasztalt.
– Neked akadtak fura tüneteid a terhességek alatt? – kezdte elég messziről a témát.
– Ó, de még mennyi! Állandó hányingerrel küzdöttem, folyamatosan pisilni jártam, nem aludtam…
– És odalenn? – vágott a szavába hirtelen Viki, minden bátorságát összeszedve.
– Odalenn? – ismételte az édesanyja.
– Igen, odalenn. Híg, szürkés színű, bő váladékozás… Ez vajon normális? – szakadt ki belőle a kérdés.
– Hát, én nem emlékszem, hogy lett volna nálam ilyesmi – vont vállat az anyukája. – Viszont Anna barátnőm lánya, tudod, Éva, amikor terhes volt, tapasztalt valami hasonlót. Anna mesélt róla… Várj, mi is volt az? Megvan! Vaginózis! Bakteriális vaginózis!
Van hatékony és gyors megoldás!
– Úristen! – kiáltott fel Viki.
– Nem, semmi baj. Ez nem veszélyes a babára vagy ilyesmi, de persze kezelni kell, hiszen mégiscsak egy betegségről beszélünk. Ám pánikra semmi ok! Anna még becenevet is adott az egésznek: BV, mert a bakteriális vaginózis olyan hosszú és komoly hangzású. Ez igazából egyfajta hüvelyfertőzés, ami a várandós nőket is utolérheti. Egyébként is olyan érzékenyek vagyunk mi, nők. Hát még terhesen, amikor ennyi minden zajlik a szervezetünkben! De ne aggódj! Évánál pikk-pakk megoldódott a helyzet. Miután a nőgyógyásznál jártak, aki ellátta Évát recepttel,
a patikában vettek neki valami tejsavat és prebiotikumot tartalmazó hüvelykrémet is, ami helyreállítja a hüvelyi pH-t és gátolja a kórokozók szaporodását.
– Ennyi? – hüledezett Viki. Egyrészt alig hitt a fülének, hogy az ő szemérmes anyukája ilyen nyíltan beszél olyan dolgokról, mint a bakteriális vaginózis, másrészt pedig, hogy így beszél róla, mintha gyakorlott orvos vagy patikus lenne.
– Ennyi! – mosolygott az anyukája, és nagyot kortyolt a kávéjából. – Illetve nem csak ennyi, hiszen kisbabát vársz, vigyázni kell magadra, szóval holnap az legyen az első dolgod, hogy felhívod a nőgyógyászodat, és időpontot kérsz hozzá! Megígéred?
– Meg – mosolyodott el Viki is. – És köszönöm.
– Mit?
– Azt, hogy bár 28 éves vagyok, még mindig, mindenben számíthatok az én tájékozott és bölcs édesanyámra.
Nyitókép: Shutterstock
A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
