Jó lesz a szomszéd lány is, csak legyen már valaki

Vajon miért gondolja mindezt? Miért hiszi, hogy nála nem találok jobbat? Miért feltételezi azt, hogy senkinek nem kellek, csak a szomszéd néni fiának? Miért gondolják azt a vidéki emberek, hogy a szomszéd fiúnak az utcában kell jóravaló feleséget találnia? Természetesen előfordul, hogy az ember a társát ugyanazon a településen találja meg, de az ismerkedés módjában azért vannak különbségek. Főként abban, ahogy egymáshoz viszonyulunk.

Kerítők kíméljenek!

Sosem értettem, miért olyan lelkesek egyes anyukák, hogy szinte tálcán kínálják fel a pici fiukat, mégpedig úgy, hogy azt érezzük, vele megfogtuk az Isten lábát. Miért kell egy anyának ilyen eszközökhöz folyamodnia? Bár még az is lehet, hogy szívesen csinálja, csak hogy segítsen párt találni egyetlen pici fiának.

Azt sem értem, miért kell valakit ajánlás útján megismernem. Bennem kissé visszatetszést vált ki az ilyen viselkedés. Bárki is tegye, nem éppen a legjobb fényben tünteti fel így a fiát, hiszen ha egy férfi szeretne egy nőtől valamit, akkor neki kéne lépéseket tennie felé, nem pedig az anyucinak.

Ezt a szomszéd fiút annyira ismerem, hogy tudjam róla, hogy ő maga soha nem fog kezdeményezni. Ilyen a jelleme, nincs kedve, nem akarja megégetni magát; majd anyukát kiküldi a csatatérre, és az cselekszik helyette.

De ha egy ilyen férfi talál is magának társat, vajon a párkapcsolatában ki hordja majd a nadrágot? Mert azt feltételezem, hogy nem ő, hanem a társa, egy ideig, addig, amíg rá nem jön arra, hogy mama pici fia nem is akkora főnyeremény, és sokszor nem a felesége, hanem édesanyja kívánságait lesi szüntelenül.

Anyuci pici fia

Mivel a mama a közelben lakik, így ahelyett, hogy a fia a társával lenne, rögtön hazaszalad és nem tud elszakadni édesanyjától, aki természetesen mindenbe beleüti az orrát. Hiszen így megy ez arrafelé. Az ottaniak csak hírből hallottak a nagyvárosi létről, és hát szerintük minden úgy jó, ahogy ők csinálják. A városiak ezt nem érthetik.

Természetesen mindent szeret a kezében tartani, irányítani a fiatalokat, mert szerinte ez így van jól. A fia minden szavát lesi, és minden úgy van a legjobban, ahogy azt anyuci állítja, és az ő szava dönt. Mindenben.

Az anyukája szava az első, és sérthetetlen. Aki egy ilyen férfi mellett lehorgonyoz, jobb, ha tudja, hogy férje szemében mindig az édesanyja lesz az első helyen. A társa maximum a dobogó második fokát kaparinthatja meg. Az ilyen férfi lesi a szülők kívánságát, és párját háttérbe szorítja érte. A szülő pedig feljogosítva érzi magát arra, hogy még akkor is beleszóljon csemetéje életébe, amikor az már jócskán felnőtt éveit tapossa.

Anyuci egyáltalán nem engedi, hogy fia önálló döntéseket hozzon, sőt még meg is nehezíti az életét az állandó kontrollal.

Nyitókép:Shutterstock