A szerelmeteket ez még jobban elmélyítette egy időre. Ám akkor is muszáj alkalmazkodnod a jelenlegi helyzethez. Erős vagy, kitartó és bátor! Tudom, hogy meghaltál belül, de azt is tudom, hogy nem fogod feladni, mert van kiért és van miért élned. Nézz magad köré! Olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és támogatnak. Nem kell félned, vigyázunk rád! Szedd össze magad, indulj el, kutasd a lehetőségeidet! Az ajtó kitárult, csak be kell lépned rajta. Eljött az időd! Menj, és ne nézz vissza!
Ha egyedül érzed magad, ha a csend és a sötétség készül körülölelni, gyújts világosságot! Találj valamit, ami nemcsak a szobát, hanem a szíved, a lelked és a lényed is felvillanyozza! Nem maradhatsz a sötétségben, nem engedheted meg magadnak. A fiadnak szüksége van a fényre, ami belőled árad, mert abból táplálkozik a lelke. Kezdj tervezni, új álmokat szövögetni!
Árgus szemekkel figyeltelek az évek alatt. Törtettél, hajtottál, volt, hogy meginogtál, de mégsem álltál meg. Közben egyedül érezted magad, és sokszor magyarázatot sem találtál rá. Alkalmazkodtál, igazodtál mindenkihez - főleg hozzá.
Megtagadtad önmagad, változtattál, visszaszorítottad a vágyaid, még egy káros szenvedélyről is leszoktál, amit alkalmakkor annyira szerettél. Azt hitted, ilyen apróságokon múlik, hogy megfelelj.
De miért akartál megfelelni? Hol van az elfogadás, ami az igaz és tiszta szerelemből, szeretetből árad? Te elfogadtad őt a múltjával és a problémáival, szeretted, és szereted még most is. Úgy érezted, megállapodtál mellette, továbbgondoltad a múltat és a jelent. Fátylat borítottál az aggasztó jelekre, magad és mások előtt is rejtegetted a benned - és benne - felmerülő kételyeket.
Szeret - mindig ezt hajtogattad. Talán igaz is volt, de az ellentétek, amik folyamatosan jelen voltak a hétköznapokban, teljesen másfelé sodortak titeket. Tudom, hogy fáj, hogy belül szétszakadsz. Feszít a mellkasod, magával ragad a teljes kétségbeesés. Olyan belső feszültség kínoz, hogy akaratlanul is remegsz, pótcselekvések veszik át a hatalmat a tested felett.
Zavart vagy, kissé összefüggéstelenül beszélsz, amikor a kialakult helyzetről kérdeznek, mert még magad sem érted, hogy történhetett meg. Hiszen pár hónapja még közös otthont terveztetek, szép kerttel, ahol a kis csodátok is megtalálja a mesebirodalmát.
Keresed az okokat, keresed, hogy mégis ki hibázott. Pedig nem egy hibán múlt. Egy folyamat volt. Egy hosszan elhúzódó, időben fel nem ismert folyamat eredménye ez a szakítás.
Látom, ahogy szenvedsz. Ismerlek, pedig még előttem is felvetted a minden rendben álarcot. Érezlek. Most még rád hagyom egy ideig, hogy szenvedj, de nem sokáig. Több van benned, mint gondolnád. Indulatosan és zaklatottan mondtad, hogy rossz leszel. Ám tudom, hogy képtelen vagy rá. Nem úgy vagy kódolva, hogy ilyen eshetőség valaha is felmerüljön.
Képzelj el egy új életet, amire a szíved mélyén vágysz! Érezd át azt, amit nagyon szeretnél, igazán, tiszta szívből, erős akarattal! Ezután nincs más dolgod, mint elfogadni, amit kapsz. Melletted leszek, meghallgatlak, ha szükséged lesz rám. Támogatlak, bátorítalak a hétköznapok során, és hiszem, hogy mosolyt fogok tudni csalni az arcodra.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.