A nő, aki mindenkinek meg akart felelni és eközben teljesen elveszítette önmagát

Rebeka egy fiatal, kétgyermekes családanya, szerető férjjel, gyönyörű kertes házzal, támogató családdal, őszinte barátokkal. Rebeka külseje mindig kifogástalan, nincsenek problémái, túlzás nélkül tökéletes az élete, legalábbis ezt hiteti el a környezetével és szépen lassan saját magával is. Miközben ezt az álcát évek óta próbálja fenntartani, legbelül szépen lassan eltűnik minden érzés, gondolat, ami egykor önmagára emlékeztette.

Mosolyog, mindenkit kiszolgál, mindenkihez van egy kedves szava, a külseje kifogástalan, de valami mégsem stimmel. Rebeka olyan családban nőtt fel, amelyben kevés szó esett az érzelemről. Kevés helyet kaptak a valódi értékek. A valódi érték az volt, amikor a körülötte lévővel el tudta hitetni, hogy mindent tud róla, miközben semmivel sem volt tisztában.

Rebeka anyja mindig érinthetetlen asszony volt, a modora, a viselkedése egyedülálló volt, soha nem lehetett semmi mást leolvasni az arcáról, csak a sugárzó mosolyt, amit olyan tökéletes álcaként viselt, aminek köszönhetően még talán saját maga elől is képes volt elrejteni a valódi érzelmeit.

Kívülről igazán szívet melengető, valójában rideg család volt az övék. Soha nem lehetett tudni, valójában mit gondol a másik, mi lakozik a szíve legmélyén. Ebben felnőve nem is volt kérdés, hogy Rebeka is felveszi a simulékony nő szerepét, aki igazi kaméleonként mindig azt az arcát mutatja, amit a környezete éppen megkíván. Soha nem panaszkodott, soha nem szomorkodott, soha nem volt a negativitás egy apró jele sem az arcán, a viselkedésén, a kisugárzásán. Egy átlag ember azt gondolhatta, tökéletes élete van, tökéletes anya és feleség, akinek rendezettek, irigylésreméltóak a mindennapjai.

Rebekának voltak barátai, akik megpróbáltak a felszín alá beférkőzni, de egyikük sem volt igazán kitartó, bármennyire próbálkoztak, nem ismerték meg soha, ki is valójában az előttük álló nő.

Forrás: Shutterstock

Hogy ennek mi volt az oka? Az, hogy valójában Rebeka sem tudta, ki ő valójában. Kislánykorában a legjobban arra vágyott, hogy a tökéletes idillt elhagyva az anyja által kreált mesterséges közegből kilépjen és szabad madárként élhesse meg majd az élet apró örömeit, ha felnő. Várta a pillanatot, hogy mikor törhet ki a kalitkából és hagyhatja végleg el a börtönt, amibe a lelkét zárta hosszú éveken át. Amikor azonban lehetősége lett volna erre, megfutamodott és azt érezte, nincs más út, csak az, ha marad és követi az anyja által kikövezett utat.

Elvégezte az iskoláit, az egyetemen megismerkedett egy sármos, okos fiatalemberrel, akivel összeházasodtak és gyermeket vállaltak. Rebeka férje sikeres üzletember, aki eltartja a családot, a fiatal asszonynak nincs más dolga, mint vezetni a háztartást, nevelni a gyermekeket. Kívülről nagyon ügyesen lavírozik a feladatok tengerében, de legbelül régóta szenved.

Néha belepillant a tükörbe és az egykor szabadságra váró madárka újra és újra felébred benne és utat akar törni magának. Próbára szeretné tenni a szárnyait, de képtelen otthagyni a kalitkát. Úgy érzi, már késő, túl hosszú ideig építette maga köré a falat, amivel elfedte valódi önmagát.

Hogyan is mondhatná meg a környezetének, a családjának, a férjének, hogy ő valójában nem erre vágyik?! Ő szabad akar lenni, ahogyan azt 19 évesen elképzelte. Nem akarja az anyja életét élni. Nem akar tökéletes lenni, ő máshogy akar élni.

Itt aztán megrázza magát, megigazítja a haját a tükörben és elhessegeti a furcsa gondolatait. Belenéz a tükörbe, kihúzza magát és felteszi a tökéletes mosolyát. Boldog (nak tűnő) robotként üzemel tovább, miközben lassan teljesen elveszíti önmagát.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek