A megismerkedésünk elején rengeteget nevettünk, beszélgettünk, még többet szeretkeztünk, élveztük az együtt töltött időt. Akkoriban úgy éreztem, te testesíted meg minden vágyálmomat, és biztos voltam benne, hogy a mi boldogságunk örökké fog tartani. Ez az euforikus mámor nagyjából három évig tartott, aztán kineveztek vezetőnek, és onnantól fogva sok minden megváltozott.
Egyre gyakrabban kellett hétvégén is dolgoznod, vagy elutaznod a munka miatt, és emiatt szinte alig voltunk kettesben. Megszámolni sem tudom, hányszor tört rám a sírhatnék és a hiány érzése. Hányszor üldögéltem esténként egyedül a teraszon, hallgatva az üres ház nyomasztó csendjét. Nagyon hiányoztál.
A helyzet akkor fordult jobbra, amikor hazajöttél egy külföldi kongresszusról feltöltődve, tele élményekkel és pozitív energiákkal. A következő hetekben nagyon fel voltál dobva, azt mondogattad, hogy még sosem éreztem magad ennyire szerelmesnek. Ahogy hazaértél, szenvedélyes csókkal köszöntöttél, éjjelente pedig olyan erősen szorítottál magadhoz, mintha attól féltél volna, hogy elszököm.
Furcsa volt ez a hirtelen változás, nem tudtam hova tenni. De hiába kérdezgettelek, csak hümmögtél, vagy elkezdtél tereli. Mélyen, legbelül persze éreztem, hogy valami nincs rendben veled, de igyekeztem elhessegetni a rossz gondolatokat. Túlságosan szerettelek, és féltem. Attól, hogy elveszítelek, hogy millió darabra törik a szívem, és soha többé nem lehet összeragasztani.
Utólag visszagondolva látom csak, mennyi kompromisszumot kellett kötnöm melletted. Mennyi üres ígéret hangzott el a szádból, ami az elejétől fogva mesebeszéd volt. Az elmúlt néhány hónap olyan volt, mintha egy szélsebesen száguldó hullámvasúton ülnék. Egyszer fent voltam a fellegek felett, aztán lent a mélyben.
Teljesen bedarált az a kiszámíthatatlanság, amit a veled való együttélés jelentett. Soha nem tudtam, mi fog történni a következő pillanatban, mégis hittem. Egyszerűen csak hinni akartam abban a szerelemben, amiről kislányként ábrándoztam. Nagy árat fizettem érte.
Akkor kellett volna a kettőnk ügyét feladnom, amikor először hazudtál. Amikor rájöttem, hogy mérhetetlenül önző vagy. Amikor megláttam, hogy másokkal flörtölsz a jelenlétemben. Ma már tudom, korábban észre kellett volna vennem a jeleket, hogy megóvjam az érzékeny lelkemet. Csalódtam benned, csalódtam a szerelemben, de legfőképpen magamban, amiért nem tudtam irányítani az érzéseimet.
Sajnos nem ez volt az első olyan eset, amikor az eszem helyett a szívemre hallgattam, de a múltat már nem tudom megváltoztatni. Csak annyit tehetek, hogy igyekszem tanulni a hibáimból és elfogadni: nekem is részem van abban, hogy így alakult ez a kapcsolat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.